OCR
illírekkel harcoljanak, ezért csak dárda és nyíl, esetleg nagy ritkán lándzsa ütötte sebeket láttak. Amikor azonban megpillantották a hispán karddal megcsonkított testeket, tőből levágott karral, a nyakcsigolyákat teljesen átszelő vágással levágott fejeket, a kifordult beleket és a többi iszonyú sebet, (5) mind rémülettel gondoltak bele, hogy milyen fegyverek és férfiak ellen kell majd harcolniuk. Magát a királyt is félelem fogta el, hiszen még ő sem vívott szabályos ütközetet a rómaiakkal. (6) Ezért visszahívta fiát és a Pelagoniai-szorosban álló őrséget, hogy saját erejét növelje velük, és ezzel megnyitotta a Makedóniába vezető utat Pleuratosz és a dardánok előtt. (7) Aztán szökevények kalauzolásával elindult az ellenség felé 20 000 gyalogos és 2000 lovas élén, és Ataion mellett, a római tábortól valamivel több mint egy mérföldnyire árokkal és sánccal erősített meg egy dombot. (8) Azt mondják, amikor letekintett a római táborra odalent, megcsodálta egész beosztását, a sorban álló sátrak és a szabályos távolságban futó utak által elhatárolt minden egyes részletét, és azt mondta: senki meg nem mondaná, hogy itt barbárok táboroznak. (9) A consul és a király két napon át a sáncok mögött tartotta embereit, várva, megmozdul-e a másik fél. Harmadnap a római vezér csatarendbe sorakoztatta egész seregét. 35. (1) A király azonban, félve attól, hogy egy általános ütközetben gyorsan fordulhat a kocka, Athénagorasz, az egyik bíborpalástos vezetésével kiküldött 400 trallisz — mint máshol már említettem, ez egy illír néptörzs — és 300 krétai gyalogost és velük együtt ugyanennyi lovast, hogy provokálják az ellenséges lovasságot. (2) A rómaiak azonban, akiknek arcvonala alig több mint fél mérföldnyire húzódott, veleseket és majdnem két teljes lovasalát küldtek ki, hogy így a lovasok és gyalogosok száma is megegyezzen az ellenségével. (3) A király csapatai azt hitték, hogy a megszokott módon fognak küzdeni: a lovasok felváltva hol rohamoznak, hol visszahúzódnak, egyszer elhajítják dárdáikat, máskor megfutamodnak,; az illírek mozgékonysága jól érvényesül a kitöréseknél és meglepetésszerű rajtaütéseknél, a krétaiak pedig elárasztják nyilaikkal a rendetlenül előrenyomuló ellenséget. (4) Ám ezt a harcmodort meghiúsította a rómaiak éppoly makacs, mint erőteljes támadása. (5) Mintha teljes csatasorban küzdenének, a velesek is mindnyájan kardot ragadtak, miután elhajították dárdáikat, és közelharcba kezdtek; a lovasok pedig, miután egyszer megrohanták az ellenséget, részben álló lovaikról, részben leugorva és a gyalogosok közé vegyülve ! XXVII. 32. 4. 41