Oldal 38 [38]
OCR
31. (1) Ezután a római követ szólalt fel: , Beszédem egész gondolatmenetét meg kellett változtatnom, először a makedónok, majd az athéniak miatt. (2) Noha azért jöttem, hogy felpanaszoljam a jogtalanságokat, amelyeket Philipposz sok velünk szövetséges város ellen elkövetett, a makedónok azzal, hogy még ők vádolták a rómaiakat, arra késztettek, hogy vádbeszéd helyett inkább védőbeszédet mondjak; (3) az athéniak pedig, miután felsorolták a királynak az alvilági és égi istenek ellen elkövetett elvetemült és embertelen gaztetteit, mit sem hagytak nekem vagy akárki másnak, amit még vádként felhozhatnék ellene. (4) Vegyétek úgy, hogy ugyanilyen panaszokat hallotok Kiosz, Abüdosz, Ainosz, Maróneia, Ihaszosz, Parosz, Szamosz, Larisza és — innen Akhaiából! — Messzéné lakóitól," sőt még súlyosabbakat és keserűbbeket, ha a királynak több lehetősége volt, hogy ártson nekik. (5) Ami pedig azokat a vádakat illeti, amelyeket ő hozott fel ellenünk, úgy gondolom, ezekkel szemben legfeljebb azt hozhatjuk fel védelmünkre, hogy inkább dicsőségszámba mennek. (6) Szemrehányást tett nekünk Rhégion, Capua és Szürakuszai sorsáért. Rhégionba a Pürrhosszal vívott háború idején a lakosság saját kérésére egy légiót küldtünk helyőrségül, az pedig bűnös módon hatalmába kerítette a várost, amelynek védelmére odaküldték. (7) Nos, helyeseltük mi ezt a gaztettet? Vagy inkább harcba szálltunk a vétkes légió ellen, és miután megadásra kényszerítettük, vesszővel és bárddal büntettük meg szövetségeseink sérelméért, Rhégion lakóinak pedig visszaadtuk városukat, földjüket, minden tulajdonukat szabadsägukkal és törvenyeikkel együtt?? (8) Es amikor a zsarnokok, sőt — ami még szégyenletesebb — idegen zsarnokok elnyomása alatt sínylődő Szürakuszainak! segítségére siettünk, noha majdnem három éven át fáradtunk szárazon és vízen a rendkívül jól erődített város ostromával, és noha maguk a szürakuszaibeliek inkább akartak a zsarnokaiknak szolgálni, semmint hogy mi ! Messzéné sem földrajzilag, sem politikailag nem tartozott ekkor még Akhaiához: csak 191-ben lépett be az akháj szövetségbe (vo. XXXVI. 31). 2 Abüdosz, Ainosz és Maróneia sorsáról lásd: XXXI. 16. 4-18. 9. Livius a XXXI. 15. 8-ban említi, hogy Paroszon is makedón helyőrség állomásozott. A bithüniai Kiosz városát és Ihaszoszt 202-ben foglalta el és dúlta fel Philipposz. Larisza elfoglalása valószínűleg még 210-ben történt, a Messzéné elleni támadások pedig még korábban, 215— 214-ben. 3 Lásd a XII. és XV. könyv tartalmi összefoglalóját. ! Amikor Szürakuszaiban a karthágói Hippokratész és Epiküdész vették át az uralmat (XXIV. 32.). 37
