OCR
18. (1) Még a város átadása előtt történt, hogy Abüdosz ostromának hírére az Alexandriába küldött három követ közül! közös megállapodásuk alapján a legfiatalabb, Marcus Aemilius elment Philipposzhoz. (2) Szemére vetette a királynak, hogy fegyvert fogott Attalosz és a rhodosziak ellen, most pedig épp Abüdoszt ostromolja. Philipposz azt felelte, hogy Attalosz és a rhodosziak provokálták őt. Mire a követ megkérdezte: , Talán az abüdosziak is megtámadtak téged?" (3) A király, aki nem szokott hozzá, hogy igazat mondjanak neki, úgy találta, a a követ szavai túl dacosak ahhoz képest, hogy egy uralkodó előtt áll. Így denckelőti der römai. (4) En leginkäbb azt szeretném, ha ti szerződésünk értelmében megtartanátok velem szemben a békét. Ha viszont provokáltok, majd meglátjátok, hogy én is méltán lehetek büszke királyságomra és a makedón névre, amely nem kevésbé nemes, mint a római!" (5) Philipposz, miután e szavakkal elbocsátotta a követet, birtokába vette a felhalmozott aranyat és ezüstöt, de az emberi zsákmányt mind egy szálig elveszítette. (6) A tömeg ugyanis veszett haragra lobbant: úgy vélte, elárulták a harcban elesetteket, egymás szemére hányták esküszegésüket; de elsősorban a papokat hibáztatták, amiért a halálra szántakat elevenen az ellenség kezére juttatják. (7) Váratlanul mindannyian szétfutottak, hogy leöldössék az asszonyokat és gyermekeket, és különféle módszerekkel egymást és magukat is kivégezzék. A király megdöbbent, hogy mi ütött beléjük, és visszafogta katonái rohamát, mondván: ad három napot az abüdosziaknak arra, hogy meghaljanak. (8) Ezalatt a legyőzöttek több szörnyűséget követtek el egymással szemben, mint amennyit a vérszomjas győztesektől várhattak volna. Senki sem került közülük elevenen a király hatalmába, legfeljebb aki bilincsei vagy más kényszerhelyzet miatt nem halhatott meg. Philipposz, miután Abüdoszba helyőrséget telepített, visszatért királyságába. (9) Ahogyan Hannibalnak Saguntum megsemmisítése, úgy Philipposznak Abüdosz elpusztítása adott bátorságot a rómaiak elleni háborúhoz. A királyhoz már útközben futárok érkeztek a hírrel, hogy a consul már Épeiroszban van, és szárazföldi seregét Apollóniába, hajóhadát pedig Korkürára küldte téli szállásra. 19. (1) Közben az Afrikába küldött követek Hamilkar, a galliai sereg vezére ügyében ezt a választ kapták a karthágóiaktól: Ők mindössze annyit tehetnek, hogy Hamilkart száműzetéssel büntetik, és javait elkobozzák. (2) Azokat a katona! Vö. XXI. 2. 3. 24