Oldal 8 [8]
OCR
XXXI. könyv Tartalmi összefoglaló (Kr. e. 201-200) Folytatódik a korábban félbehagyott háború Philipposz, Makedónia királya ellen a következő okokból. A misztériumünnep idején két beavatatlan akarnan ifjú Athénba étkezett, és más honfitársaikkal együtt beléptek Démétér szentélyébe. Főbenjáró bűnnek kikiáltott tettük miatt az athéniak megölték őket. Az akarnanok övéik halálán felindulva segédcsapatokat kértek Philipposztól, hogy bosszút állhassanak, és ostrom alá vették Athént. Az athéniak a rómaiaktól kérnek segítséget néhány hónappal azután, hogy a karthágóiakkal megkötötték a békét. Amikor tehát a Philipposz által ostromlott athéniak követei a senazus segítségét kérik, a senatus ezt meg is szavazza, jóllehet a köznép ellenzi, mert már nyomasztják a sok háború véget nem érő terhei. Az atyák tekintélye révén végül sikerül elérni, hogy a nép is megszavazza a segítségnyújtást a szövetséges városállamnak. Ezt a háborút P. Sulpicius consulra bízzák, aki Makedóniába vezeti hadseregét, és több lovas csatában győzelmet arat Philipposz fölött. A Philipposz által ostromlott abüdosziak a saguntumiak példáját követve lemészárolják övéiket, majd utánuk halnak. L. Furius praetor nyílt csatában legyőzi a fellázadt gall insubereket és a pun Hamilkart, aki háborút szít Itáliának abban a részében. Hamilkar ebben a háborúban el is esik 35 000 emberrel együtt. Ezenkívül: Philipposz király és Sulpicius consuw/ hadjáratai és városostromai. Sulpicius consult a háború során Attalosz király és a rhodosziak segítik. L. Furius praezor diadalmenetet tart a gallok fölött. 1. (1) Nekem is jólesik, hogy végre eljutottam a pun háború végéhez, mintha csak magam is kivettem volna a részemet a fáradságból és veszedelemből. (2) Hisz jóllehet azok után, hogy volt bátorságom az egész római történelem megírására vállalkozni, nem illő kifulladnom a nagy mű egy-egy részétől, (3) mégis, ha meggondolom, hogy 63 év története — mert ennyi múlt el az I. pun háború kezdetétől a II. végéig — (4) ugyanannyi könyvet töltött meg, mint a 488 esztendőé, amely a Város alapításától az I. pun háborút megindító Appius Claudius consulsägäig [264] eltelt, lelkemben már előre látom, hogy úgy fogok járni, mint aki a part menti sekély vízbe gázolva azt hiszi, átlábolhat a tengeren: minél tovább haladok, annál nagyobb, szinte feneketlen mélységbe sodródom, (5) és munkám, amely minden soron következő rész befejezése után csökkenni látszott, szinte csak szaporodik.
