Oldal 190 [190]
OCR
I. A TANULÁSKÖZPONTÚSÁG MEGJELENÉSE AZ OKTATÓI NÉZETEKBEN 189 korábbi kutatások is jeleztek (Vámos, 2010). A tanulásközpontúság érvényesülése szempontjából tehát a legproblematikusabb, legkritikusabb dimenzió éppen a minden hallgatóra való odafigyelés, tanulásuk együttes támogatása. Végül a ballgatói tanulási eredmények fejlesztéséről (3. pillér) azt mondhatjuk, hogy egyrészt vizsgálata kevésbé állt jelenlegi kutatásaink középpontjában, ezért eredményeink inkább jelzésértékűek. Másrészt viszont jól látható, hogy a tanítás céljaiban — az oktatói küldetésekre vonatkozó nyitott kérdés alapján — a képességek fejlesztése alegdominánsabb irány, és csak ezt követik a tudás és az attitűdök alakításának céljai. Ez alapján tehát a tanítás céljaiban az oktatók eltávolodtak a tudásközpontúságra épülő megközelítéstől, bár ahogyan a tanítási megközelítések jelzik, az ennek megvalósítására való törekvés kevésbé jelenik meg. A tanulásközpontú pedagógiai megközelítés tehát tetten érhető az oktatók gondolkodásában, leginkább az oktató mint tanuló elképzelésében. Az aktív, konstruáló tanulás támogatása bár megjelenik, de ennél még mindig fontosabbnak tűnnek a tartalomközpontú megoldások. A minden hallgató tanulás támogatását pedig kifejezetten problematikusan, ellentmondásoktól sem mentesen értelmezik az oktatók. 2, AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉNEK, TANULÁSÁNAK ÉS TANÍTÁSÁNAK DIFFERENCIÁLTSÁGA A nemzetközi trendek az oktatók tanítása, szakmai fejlődése és tanulása kapcsán is felhívják a figyelmet arra, hogy a felsőoktatási tapasztalatok differenciáltak, az egyes tudomány- és képzési területek sajátos pedagógiákkal, valamint szakmai szocializációs és tanulási úttal rendelkeznek (I. signature pedagogies, Shulman, 2005). Elsősorban a tanítási megközelítések kapcsán több kutatás (pl. Lueddeke, 2003; Lindblom-Ylanne, Trigwell, Nevgi & Ashwin, 2006; Stes & Van Petegem, 2014) kimutatta, hogy a puha tudományok oktatóinak körében erősebb a tanulásközpontú megközelítés, mint a kemény tudományok képviselőinél. A szakmai fejlődés és tanulás terén megjelenő differenciálódást inkább a pedagóguskutatások érintették, melyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a pedagóguspálya különböző időszakaiban más szakmai fejlődési utak, tanulási tevékenységek válnak dominánssá (Richter, Kunter, Klusmann, Lüdtke & Baumert, 2011; de Vries et al., 2014; Rapos, 2016). A felsőoktatásban az oktatói életút, tapasztaltság mentén történő differenciálódás kevésbé feltárt (Ferman, 2002; Knight, Tait & Yorke, 2006), és jellemzően ellentmondó eredményeket hozott, ami — legalább részben — az igen eltérő intézményi kontextus hatása lehet. A hazai oktatók körében végzett kérdőíves és narratív interjúkra épülő kutatásainkban (kutatások bemutatásáról I. részletesebben a 3. fejezetet) vizsgáltuk, hogy a tanítási megközelítések, oktatói kompetenciák, a szakmai fejlődés, tanulás
