Oldal 188 [188]
OCR
IX. ÖSSZEGZÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A HAZAI OKTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS KUTATÁSI GYAKORLAT SZÁMÁRA Az utolsó fejezetben az elméleti fejezetek és a kutatásaink alapján összegezzük az oktatók szakmai fejlődésével és tanulásával, valamint a tanulásközpontú felsőoktatás-pedagógiával kapcsolatos legfontosabb eredményeinket. Először bemutatjuk a tanulásközpontú megközelítés megjelenését, alakulását az oktatói nézetekben; majd az oktatói nézetek differenciáltságának alakulását, azonosítva azokat a sajátos mintázatokat, erősségeket és kihívásokat, amelyekkel a hazai oktatói mintában találkoztunk. Harmadsorban összefoglaljuk azokat a kulcstényezőket, amelyek egyrészt a nemzetközi vizsgálatok alapján, másrészt a hazai kutatásunkban az oktatói gondolkodásban, tapasztalatokban a változás lehetőségét rejtik, azokat az irányokat, amelyek közelebb vihetnek minket egy tanulásközpontú felsőoktatási gyakorlat felé. Végül mindezek alapján a kutatások további lehetséges irányait igyekszünk feltérképezni. I. A TANULÁSKÖZPONTÚSÁG MEGJELENÉSE AZ OKTATÓI NÉZETEKBEN A tanulásközpontúságot négy pillér mentén értelmeztük a kötetben: (1) a hallgatók aktív, értelmező tanulási folyamatának támogatása; (2) a hallgatók tanulási eredményeinek, fejlődésének növelésére fókuszálás; (3) a minden hallgatóra kiterjedő tanulástámogatás; valamint (4) az oktatók mint tanulók értelmezése kapcsán. A kérdőíves vizsgálatunk alapján azt látjuk, hogy a tanulásközpontúság eltérő módon érinti meg az oktatók tanítással és saját szakmai fejlődésével kapcsolatos elképzeléseit: legerősebben a szakmai fejlődés és tanulás nézeteiben, majd az oktatói kompetenciákban, végül pedig a tanítási megközelítésekben érhető tetten (I. 9. 1. táblázat). Fontos megjegyezni, hogy a táblázat üresen hagyott cellái nem a tanulásközpontú sajátosságok hiányát jelölik, hanem azt, hogy kutatásainkban azokat a területek külön nem vizsgáltuk.
