Seite 183 [183]
OCR
182 VIII. VARIÁCIÓK AZ OKTATOK SZAKMAI FEJLODESENEK... valamint ha az oktatókkal közösen került kialakításra a kurzusfejlesztés fókusza (részben Al, B2). Bár az oktatók szempontjából a közösségi élmény, az oktatókollégákkal való találkozás, tapasztalatcsere lényeges eredménye volt a fejlesztéseknek (Id. oktatók kérdőíves visszajelzése, vezetői interjú, reflexió A1-A2 esetében, B2 reflexiói), az oktatók közti oktatással kapcsolatos egyeztetések száma nem igazán növekedett (I. oktatói kérdőíves visszajelzés A1-A2 esetben), inkább a már meglévő tantárgyhoz kötődő közösségek vagy kisebb informális párok, csoportok tudásmegosztása erősödött, Összességében úgy tűnik, hogy az adott kontextusokban a képzési program észlelésének erősödése, az oktatásról való diskurzus, tapasztalatcsere lehetősége lerakhatják annak alapjait, hogy később akár képzésekhez kötődő oktatói gyakorlatközösségek alakuljanak ki. Bár az is látszik, hogy ennek további tudatosan tervezett támogatása nélkül erre kevés esély van. 8.3. Intézménybez kötődő eredmények Mind a négy fejlesztési variáció vezetői kezdeményezéssel, együttműködéssel ment végbe, kari szinten top down fejlesztésekről van szó, amihez a támogatók nyújtottak segítséget. A fejlesztések első körében mindkét esetben cél volt, hogy az oktatók minél nagyobb százalékát vonják be a szakmai tanulásba. Az A1 esetben az oktatók közel fele jelentkezett azokra a képzésekre, amelyeket a támogatók tartottak az oktatók szakmai tanulása érdekében, a B1 esetben pedig eredetileg minden oktató bevonása volt a cél. Az oktatói lemorzsolódás ugyanakkor az extenzív jellegű képzések során magas volt. A fejlesztések második köre már célzottabban igyekezett elérni az oktatókat, a bevonódás az A2 fejlesztés esetében alacsony maradt, a B2 fejlesztés során viszont a kisebb létszám mellett a lemorzsolódás mértéke elhanyagolható maradt. A karok szintjén a szakmai tanulás fenntarthatósága az eredményesség lényeges kérdéseként vetődik fel, amire majd hosszú távon lehet választ adni. A 2-2 fejlesztési variáció és a kétéves folyamat után intézményi/kari szinten az oktatással kapcsolatban megindult a reflexió, kommunikáció (A1-A2 vezetői reflexió), vannak kisebb oktatói közösségek, amelyek fejlesztési produktumai beépülnek a gyakorlatba (részben A1, részben B1, B2). Az egyik esetben látszódik az oktatói nyitottság a fejlesztési tapasztalatok megosztására (A1 oktatói visszajelzések), a másik esetben pedig a vezetői elköteleződés, az oktatásfejlesztésről való tudatos gondolkodás és lehetőség nyújtása az egyelőre elszigeteltebb oktatói közösségek közti tudásmegosztásra (B2). A fenntarthatóság nagy kérdése lesz ugyanakkor, hogy a vezetők, oktatók és támogatók bevonódása és közös egyeztetései a szakmai tanulás céljairól, módjairól, valamint a szakmai tanulás érdekében történő
