Oldal 176 [176]
OCR
7. AZ OKTATOI SZAKMAI TANULAS TAMOGATASANAK SAJATOSSAGAI... 175 az oktatói közösség által elfogadott fejlesztési feladatokra lehessen fókuszálni. Ez azt jelenti, hogy ennél a tanulási formánál lehetett a legjobban építeni a résztvevők előzetes tudására, nézeteire, valamint a szakmai tanulásukat a saját tempójuk szerint rugalmasan támogatni. A közösen kialakított fejlesztési feladatok a kurzus esetében a következők lettek: alapfogalmak tanítása; gyakorlatias, életszerű feladatok készítése; csoportos, páros feladatok támogatása; a levelező képzésnél pedig: a hallgatók tanulásának online támogatása (gondolkodást, gyakorlást, értékelést segítő feladatok), a tömbösített órák kialakítása, amelyek az előadások frontális jellegét csökkentik. Az oktatók szakmai tanulását, a fejlesztési folyamatot magát többféle tanulási forma, tevékenység is támogatta: támogatók által tartott műbelyek, konzultációk, kisebb oktatói munkacsoportok munkája, tervezett fórumok az eredmények megosztására. A közös fejlesztés formája segítette az extenzív jelleg megtartását, mégpedig rugalmasságával: a fejlesztések kereteiként egy évet jelölt ki a vezető (a pályázati keret miatt is), ezen belül viszont rugalmasabban lehetett alakítani a tempót, az együttműködési típusokat, a kisebb-nagyobb csoportokkal való találkozást. A keretek közti rugalmasság elve jelent meg a szakmai tanulás eredményeként vizionált fejlesztési produktumban is, fontos volt, hogy egy év alatt elkészüljön, de az Al és BI fejlesztési forgatókönyvekhez képest célja, jellege, tartalma sokkal rugalmasabban, a részt vevő oktatók választásai fényében alakult. Összességében a szakmai tanulástámogatásra szerveződő négyféle fejlesztés erősségeinek látjuk, hogy a tanulástámogatás módjának rendszeres változtatásával — akár egy-egy fejlesztésen belül is — rugalmasan lehetett alkalmazkodni az adott kontextus oktatóinak tanulási igényeihez, preferenciáihoz. Ugyanakkor a támogatók számára olykor feszültséget is generált a tanulástámogatás tudományosan megalapozott elméleteinek és az oktatói igényeknek az összeegyeztetése (I. a képzés extenzív jellege). A tanulási formák, tevékenységek sokszínű alkalmazása, variálása a holisztikus oktatói tanulástámogató környezet megteremtését is elősegítette: a szakmai tanulást nem zárványszerűen egy-egy képzési alkalomhoz kötötte, hanem közelítette az oktatók mindennapi gyakorlatához. E tanulási környezet megerősítésében a párhuzamos támogatási formák is jól működtek, de különösen nagy szerepe volt annak, hogy időben sikerül-e fenntartani az oktatók szakmai tanulásának támogatását, tehát az extenzív jelleg a támogatási formák releváns jellemzője maradt-e. A fejlesztések alapján úgy tűnik, hogy az oktatók tanulási környezetének megteremtésében és fenntartásában kisebb szerepet játszik az, hogy egyszerre minél több oktatónak sokféle tanulástámogatási formát kínáljunk, mint az, hogy kisebb oktatói létszámmal, de időben építkező tanulástámogatási megoldásokat nyújtsunk.
