Oldal 175 [175]
OCR
174 VIII. VARIÁCIÓK AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉNEK.. , ben számukra fontos témákat megjelölve (pl. oktatói kiégés, a tanulástámogatás szervezeti szintje), részben egy kurzushoz kötődő vizsga fejlesztéséhez további támogatói visszajelzés kérésével. Ugyanakkor a következő résztvevő tanszékek kevésbé konkrét tanulási céllal érkeztek, vagy egyáltalán a részvételre sem voltak nyitottak, így a B1 fejlesztés tanulástámogatási logikáját fel kellett adni. Az Al és BI fejlesztés támogatói reflexiói alapján az látszódott, hogy a képzések extenzív jellege, valamint lazább kapcsolata az oktatók mindennapi oktatási tevékenységével együttesen gyengíti az oktatók részvételét, bevonódását — legalábbis abban a fázisban, amikor az oktatók szakmai tanulásának támogatása még csak megkezdődik egy karon. Ebből következően a fejlesztések újabb variációinál a tanulástámogatás logikájának radikális átgondolása vált szükségessé. Az A2 fejlesztés elengedte a képzés extenzív jellegét, a tanulási tevékenység produktumhoz kapcsolódását. Egy rövid, egy alkalmas szakmai worksbopként került megszervezésre, amiben az oktatók tanítási gyakorlatához és problémáihoz, kérdéseihez kapcsolódva az interaktív tanítási módszerek célok szerinti rendszerezése, tudatosítása történt meg saját élményű tanulási tapasztalatok szerzésével (pl. kettős kör, Gondolkozz-beszéld meg párban — kupaktanács, kerekasztal), továbbá az oktatók jógyakorlatainak, tapasztalatának megosztásával. A B2 fejlesztésben megvalósuló tanulástámogatási koncepció minden korábbi fejlesztési tapasztalatból táplálkozott. A támogatók megbeszéléseiken úgy látták, hogy az A2 fejlesztésben túl sok elméleti alapvetésüket adták fel, így igyekeztek az extenzív jelleget és a tanulás produktumhoz való kapcsolódását is visszahozni. A legfőbb változtatás viszont ahhoz kötődőtt, amit a támogatók a tanulástámogatás legnagyobb problémájaként érzékeltek a korábbi fejlesztésekben: a tanulástámogatás nem kapcsolódik elég jól az oktatói közösségek mindennapi gyakorlatához, ami miatt már részvételük, bevonódásuk is nehézkes, a tanultak beépülése a gyakorlatukba pedig nagyon bizonytalan. A B2 fejlesztésben kialakított tanulástámogatási forma leginkább közös fejlesztésként (Ferman, 2002) értelmezhető: a vezető, oktatók és támogatók partneri viszonyban, együttműködve dolgoznak a képzési programhoz vagy kurzushoz kötődő fejlesztési feladat meghatározásán, a fejlesztés tervezésén, megvalósításán, értékelésén, terjesztésén. E tanulási formában a vezető és az oktatók is aktív szerepet töltöttek be már a tervezésben, a kurzus- vagy képzési program fejlesztési céljainak azonosításában. A támogatók ezt a folyamatot állványozták (Reiser & Tabak, 2014) a helyzet értelmezéseivel, szakmai szempontok, fejlesztési irányok, lehetőségek felvázolásával, ugyanakkor arra törekedtek, hogy a képzés- vagy kurzusfejlesztés céljait, tevékenységeit, lépéseit a vezető és az oktatók közössége döntse el (a vezetők e fejlesztési közösségek tagjai voltak). Mindez pedig azt is jelentette, hogy a támogatók adott esetben elengedtek szakmailag lényeges fejlesztési elemeket (pl. a kurzusfejlesztés során az értékelés újragondolását) annak érdekében, hogy
