Oldal 171 [171]
OCR
I70 VIII. VARIÁCIÓK AZ OKTATOK SZAKMAI FEJLODESENEK... ami vagy egy többek által közösen tanított tantárgyat, vagy egy képzés adott évfolyamát jelentette. A tanulásközpontú megközelítés értelmezése a célrendszerben pedig akkor tudott a szereplők számára leginkább közössé válni, amikor egy konkrét, az oktatók és vezetők számára jelentős pedagógiai újítást tartalmazott, mert a jelentős módszertani változtatás , kikényszerítette" a tervezés és értékelés mélyebb átgondolását is. 7. AZ OKTATÓI SZAKMAI TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK SAJÁTOSSÁGAI A FEJLESZTÉSI VARIÁCIÓKBAN Az oktatói tanulás támogatásának megtervezése, kidolgozása, az újabb fejlesztési variációk kialakítása a támogatók feladata volt. Az A1 fejlesztés koncepciójának megalkotása, amely az összes további variáció támogatási módjára hatott, elsősorban a felsőoktatás-pedagógiai kutatások irányaira, eredményeire támaszkodott. Az alábbiakban röviden bemutatjuk a fejlesztések legfőbb elméleti alapjait: — Az oktatói szakmai fejlődés és tanulás támogatásának koncipiálásában felerősödik a ,gyakorlati fordulat, azaz a szakmai fejlődés és tanulás központi elemévé válik a mindennapi gyakorlat fejlesztése, vagy másképp a mindennapi egyetemi munka részévé válik a gyakorlat folyamatos javítása. Ebben az elképzelésben a szakmai fejlődést, tanulást az új vagy megváltozott feladatok ösztönzik (Boud & Brew, 2013). — Ezzel összefüggésben is a figyelem az oktatói közösségek szakmai fejlődése, tanulása felé fordul, melyet legerőteljesebben a gyakorlat közösségek koncepciója képvisel a felsőoktatásban (Id. részletesebben Az oktatóközösségek tanulása... c. fejezetben). — Az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának támogatását rendszerként, komplex tanulási környezetként értelmezzük. Nem annyira egyes tanulási, tanulástámogatási formán van a hangsúly, hanem egyfelől a fő megközeliteseken (vö. Amundsen & Wilson, 2012), mäsfelöl a sokfele tanulästämogatäsi forma együttes hatäsän, hiszen az egyes tanuläsi formäkat nehez is egymästöl elkülöniteni (Ferman, 2002; Knight, Tait & Yorke, 2006). A tanuläsi környezet fogalmänak bevonäsa tehät abban segit, hogy a fejlesztések során ne csak egy-egy képzési alkalomban gondolkodjunk, hanem ezek egymásra épülésében, a képzési alkalmak közti időben a tanulási környezet szerepéről; továbbá, hogy tudatosan tervezzük az egyéni és közösségi tanulási formák összefonódását, csakúgy, mint a formális és informális tanulási módokét. — Az oktatói képzésekkel kapcsolatos gazdag kutatási eredmények (Postareff, Lindblom-Ylänne, & Nevgi, 2007; Stes & Van Petegem, 2011) azt jelzik,
