Page 158 [158]
OCR
2. OKTATÓKÖZÖSSÉGEK TANULÁSA EGY HAZAI KÖRKÉP TÜKRÉBEN 157 teljesüljenek. Az elméletet felhasználva megvizsgáltuk a hazai oktatók körében (az online kérdőíves vizsgálatról I. részletesebben a 3. fejezet 3.2. pontjában), hogy az oktatói munka, fejlesztés közös tevékenységeihez, kapcsolattartásához milyen típusokat tartanak eredményesnek és hogy mi az, ami jellemző aktuális gyakorlatukra (I. 8.2. táblázat). 8.2. táblázat. A közösségek orientációja (Wenger et al., 2010) elmélet alapján a hazai oktatók kérdőíves vizsgálatának eredményei Az oktatás- és képzésfejlesztéssel kapcsolatos feladatok, kérdések | Eredmenyes | Jellemzö egyeztetése, megvalósítása a következő módon megy végbe: M (SD) M (SD) Az aktuális problémák kapcsán kialakuló személyes vagy online beszél- 3,85 (1,070) | 3,85 (1,153) getésekben Személyes, baráti kapcsolatokat felhasználva, velük együttműködve 3,68 (1,070) | 3,49 (1,195) Kollégák közt tananyagok, feladatok, tematikák megosztásával 3,64 (1,052) | 3,29 (1,215) Az új feladat, probléma kapcsán projekt-team vagy munkacsoport fel- 3,44 (1,240) | 2,92 (1,349) állításával Minden kolléga számára lehetővé téve, hogy olyan mértékben vonódjon be az oktatásról való beszélgetésekbe, fejlesztésekbe, amilyen mértékben ! 3,38(1,156) 3,19 (1,250) szeretne Oktatói értekezleteken 3,28 (1,217) | 3,61 (1,296) Online térben a képzéshez, oktatáshoz kötődő anyagok hozzáférhetővé 3,19 (1,254) 2,70 (1,324) tételével Az egyetemi vezetéstől kapott oktatási feladatokra és ezek megvalósítá, 2,66 (1,161) | 2,73 (1,243) sára figyelve Külső szakértő bevonásával 2,38 (1,191) | 1,75 (1,043) Megjegyzés: A válaszokat egy ötfokú skálán jelölték az oktatók. A kérdőív bemutatása a 3. fejezet 3.2. pontjában található. A hazai oktatói közösségek orientációjában a legeredményesebbnek és a legjellemzőbbnek tartott típusok közt átfedés mutatkozott. Mindkét esetben domináns az informálisabb, személyes kapcsolatokra építő közösség képe, emellett pedig a tartalom orientáció, amikor is források, anyagok megosztása áll a középpontban. Az oktatói értekezletek gyakorlata már megosztóbb: az oktatók a második leggyakoribb típusnak tartják, ugyanakkor eredményességét ennél alacsonyabbra ítélik. Az oktatók az oktatásfejlesztés támogatásának eredményes útját látják továbbá a projektmunkában, de azt is inkább támogatják, hogy az oktatói közösség tagjai eltérő mértékben vegyenek részt az oktatásfejlesztésben. Az is lényeges a támogatás képének megrajzolásához, hogy melyek azok a jellemzők, amelyeket a legkevésbé tartanak eredményesnek az oktatók: a legelutasítóbbak a külső szakértő bevonásával szemben, de az egyetemi vezetéstől kapott feladatok szerepében sem bíznak. Összességében az látható, hogy az oktatók az oktatásfejlesztés eredményességéhez
