Page 127 [127]
OCR
I26 VI. AZ OKTATÓK ELKÉPZELÉSEI AZ OKTATÓI KOMPETENCIÁKRÓL 3. KUTATÁSI MÓDSZER ÉS ESZKÖZÖK Az elemzéshez a hazai oktatók körében végzett online kérdőíves vizsgálat azon adatait használtuk fel, amelyek az oktatói kompetenciákra vonatkoztak. Iovábbá az elemzésbe bevontuk azokat a háttéradatokat, amelyek az oktatók képzési területi megoszlására és tanítási tapasztalataira vonatkoznak. A kérdőív általános bemutatása, a minta és mintaválasztás leírása a 3. fejezetben található, itt most csak az oktatói kompetenciákkal kapcsolatos kérdés kialakítását mutatjuk be. Az oktatói kompetenciákkal kapcsolatos elképzelésekre a kérdőívben két zárt kérdés vonatkozott, melyeket a nemzetközi szakirodalomban ismert oktatói kompetenciarendszereket elemezve, azokat a hazai kontextusra adaptálva alakítottunk ki. Így összesen 13 kompetenciaterület esetében kellett az oktatóknak eldönteniük, hogy mennyire tartják fontosnak az adott kompetenciaterületet és hogy mennyire érzik magukat eredményesnek az adott területen. A válaszokat 1-10-ig terjedő skálán kellett értékelniük. Az adatok feldolgozásához leíró statisztikai eljárásokat alkalmaztam. A képzési területek és a tanítási tapasztalatok szerinti különbségek elemzésénél az oktatói kompetenciák esetében a Kolmogorov-Smirnov-próba szignifikáns volt, ezért a Kruskal-Wallis-próbát alkalmaztam. 4. EREDMÉNYEK Az eredményeket a kutatási kérdések mentén mutatjuk be. Először az oktatók vélekedését az oktatói kompetenciák fontosságáról és arról, hogy mennyire érzik eredményesnek magukat ezeken a területeken, valamint azt, hogy e kettő hogyan kapcsolódik össze az elképzeléseikben. Majd az észlelt kompetenciák esetében — mivel ez nagyobb eltéréseket mutatott, és a hosszú távú fejlesztési célok szempontjából is különösen meghatározó — összegezzük a képzési területek és a tanítási tapasztalatok szerint megmutatkozó különbségeket. 4.1. Az oktatói kompetenciák fontossága és az észlelt kompetenciák Az oktatók a 13 kompetenciaterület közül 8 esetben a 10-es skálán 8-nál magasabbra értékelték a kompetenciák fontosságát, ami magas szintű elfogadottságot jelent (I. 6.2. táblázat). Azt lehet mondani, hogy a tervezés, tanulásszervezés, értékelés folyamatait és az új szakmai tartalmak tanítását kiemelten lényegesnek tartják. A szakmai fejlődéshez kötődő kompetenciaterületek ezzel szemben már vegyes képet mutatnak; a tanulási környezetek és a hallgatói csoportok támogatásához kötődőek pedig inkább a kevésbé lényeges területek közé tartoznak.
