Oldal 122 [122]
OCR
I. AZ OKTATÓK ELKÉPZELÉSEI AZ OKTATÁSI KOMPETENCIÁIK FONTOSSÁGÁRÓL... I2I egyrészt az oktatói szerepek, tevékenységek összegyűjtése, elemzése, hiszen ezek alapján lehet azonosítani azokat a pszichikus feltételeket, amelyek szükségesek a tevékenységek elvégzéséhez; másrészt a kompetenciák rendszeres újraértelmezése, egyeztetése, mivel azok az intézményi kontextusok és az érintettek eredményes tanításról alkotott értelmezései szerint, valamint az idő múlásával is folyamatosan változhatnak (Falus, 2006; Lukács 8 Derényi, 2017). 1.1. Az oktatói kompetenciák lebetséges keretrendszerei Az oktatói kompetenciák és sztenderdek keretrendszerének meghatározására számos kísérlet született, ezek kialakítása történhet országos szintű követelményként, kötődhetnek egyes felsőoktatási intézményekhez, intézményi prioritásokhoz, sőt vonatkozhatnak egyes szak- és tudományterületek oktatói kompetenciáira is — jellemzően a pedagógusképzőkre és az orvosi képzés oktatóira (pl. Melief, van Rijswijk €z Tigchelaar, 2012-13). A kilencvenes évektől kezdve több országban — például Ausztráliában, az Egyesült Királyságban, Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában — jelentek meg az oktatói kompetenciák meghatározására tett kezdeményezések, aminek kidolgozásában elsősorban szakmai szervezetek és a felsőoktatási intézmények vettek részt, az oktatói közösségek pedig inkább véleményezőként, a kipróbálás aktív résztvevőiként jelentek meg (Chalmers, Cummings, Elliott, Stoney, Tucker, Wicking & de St Jorre, 2014; Odalen, Brommesson, Erlingsson, Schaffer & Fogelgren, 2019). Mivel a hazai kontextusban az oktatói kompetenciákról eddig még nem indult el szakmai vita — ez alól az egyedüli kivétel a pedagógusképzők kompetenciáinak kidolgozására vonatkozó kezdeményezés (Falus, 2015) —, az oktatói kompetenciák értelmezéséhez már kialakított, külföldi rendszerekből fogunk kiindulni (vö. Falus, 2006), elsősorban Ausztrália és az Egyesült Királyság gyakorlatából. Majd ezeket a keretrendszereket alakítjuk át, egészítjük ki a hazai felsőoktatási tevékenységek, tapasztalatok figyelembevételével. Az alábbiakban a lehetséges kompetenciaterületek értelmezésének, kialakításának módját mutatjuk be. A keretrendszerek tartalmukban Tiegelaar és munkatársai elemzése szerint (2004) a következő főbb területekre fókuszálnak: (1) a tervezés, tanítás, tanulás támogatása és értékelés területeire, (2) a tudomány, szakterület tanítására, (3) szervezési és együttműködési kompetenciákra, (4) tudományos vagy a szélesebb oktatói szerephez kötődő kompetenciákra. Általában ez utóbbi kategóriába tartozik a folyamatos szakmai fejlődés, a reflektálás, a felsőoktatás értékei melletti elköteleződés. Kiindulópontként használtuk ezt a csoportosítást, amit a kutatók (Tiegelaar, Dolmans, Wolfhagen, van der Vleuten, 2004) az oktatéi értékelések révén is igyekeztek megerősíteni. Vizsgálatukban az oktatók a szervezési
