Oldal 111 [111]
OCR
IIO V. AZ OKTATÓK NÉZETEI A TANÍTÁSRÓL ÉS A SAJÁT SZAKMAI TANULÁSUKRÓL A faktorstruktúra így az eredeti állítások 57,2390-át magyarázta, a skálák megbízhatósága megfelelő. Az eredmények alapján az oktatók körében a legnépszerűbb szakmai fejlődési, tanulási tevékenység reflexió segítségével történik, majd a kollégákkal együttműködve tudásmegosztás vagy fejlesztés révén. A vizsgálatok használata, valamint a képzések és olvasás révén történő tanulás viszont kevéssé jellemző. Összességében inkább az informális saját gyakorlathoz, illetve a kollégákkal való együttműködéshez kötődő tanulási tevékenységek jellemzőek az oktatókra. 4.4. A képzési területek és a tanítási tapasztalatok szerepe Az oktatók tanításról és saját szakmai fejlődésről alkotott elképzelései, illetve a saját szakmai fejlődésük, tanulási tevékenységük kapcsán is megvizsgáltuk, hogy ezek az elemek mennyiben változnak a képzési területek szerint, valamint a tanítási tapasztalatok fényében. Tanítási megközelítések Az egyes tanítási megközelítések típusai közül az információ- és értékelésközpontú megközelítés változik a legkevésbé, a leginkább pedig a gyakorlatorientált és az előzetes tudásra, interakciókra épülő, a képzési területek szerint (5.2. ábra, lásd a következő oldalon). A Kruskal-Wallis-próba alapján az információ- és értékelésközpontú megközelítés egyedül a társadalomtudományi képzésben mutatott eltérést, ahol kevésbé volt jellemző az oktatókra, mint a nem társadalomtudományi területen tanítókra (H(2) -— 6,63, p c 0,05). A gyakorlatorientált és az előzetes tudásra, interakcióra épülő megközelítés is a 14 képzési terület közül kilenc esetben mutatott jelentős különbségeket. A 5.2. ábra alapján mindkét tanulásközpontú tanítási megközelítés kevésbé jellemző a természettudományi (GyM: H(2) = 16,74, p < 0,01; EM: H(2) = 15,93, p < 0,01), az agrar (GyM: H(2) = 9,85, p < 0,01), a mtiszaki (EM: H(2) = 16,07, p < 0,01), az informatikai (GyM: H(2) = 6,79, p < 0,05), az orvos- és egeszsegtudomänyi terület kepviselöire (GyM: H(2) = 11,70, p < 0,01; EM: H(2) = 11,67, p < 0,01), azaz a kemény tudomänyterületek oktatéira, szemben az ilyen területeken nem tanítókkal. Továbbá e két tanulásközpontú megközelítés azon oktatók körében jellemzőbb, akik több mint egy képzési területen tanítanak. Ez alól csak a pedagógusképzés (GyM: H(2) = 36,68, p < 0,01; EM: H(2) = 43,86, p c 0,01) és az előzetes tudásra és interakciókra épülő megközelítés esetében a művészeti, művészet-közvetítési terület oktatói (EM: H(2) = 9,82, p < 0,01) képeznek kivételt, akikre egyébként is a legjellemzőbbek ezek a megközelítések.
