Oldal 108 [108]
OCR
4. EREDMÉNYEK 107 A hazai felsőoktatás oktatóira leginkább az információ- és értékelésközpontú tanítási megközelítés a jellemző (5.2. táblázat), majd a kritikai gondolkodás fejlesztésére irányuló, ennél kevésbé erős az előzetes tudásra és interakcióra épülő, valamint a gyakorlatorientált megközelítés. Összességében a tanulásközpontú megközelítések kevésbé erősek, mint az információk közvetítéséhez kapcsolódóak. Ugyanakkor ez csak részben mutat összhangot az oktatói küldetésben szereplő elképzelésekkel, ahol a képességfejlesztés különösen erős volt. Ennek okát abban látjuk, hogy a küldetésben a tanítási szándék, a ,jó" tanításról alkotott nézet jelent meg, a tanítási megközelítésben pedig a szándék és a stratégiák együttese, ami erősebben kötődik az adott tanítási kontextusban kivitelezett megoldásokhoz. További lényeges eredmény, hogy a konstruktív összehangolás az információközpontú megközelítésben tud érvényesülni: a tanítási tevékenység és az értékelés módja itt összhangban áll. Ugyanakkor a három tanulásközpontú megközelítésben az adott tanítási elképzeléshez, stratégiához kapcsolódó értékelés a feltáró faktoranalízis során nem jelent meg. Egyedül az előzetes tudásra és interakcióra épülő megközelítés esetében érhető tetten a hallgatói reflexió szerepe. 4.2. Az oktatók szakmai fejlődéssel, tanulással kapcsolatos elképzelései Az oktatók szakmai fejlődésének két típusát azonosítottam a faktoranalízis alapján: (1) a hallgatók tanulásának támogatására fókuszáló és (2) az oktatói szerep megerősítésére, elismerésére fókuszáló tanulási elképzeléseket (5.3. táblázat, lásd a következő oldalon). A két faktor (5.3. táblázat) az eredeti állítások 50,590-át magyarázza, a kialakított skálák megbízhatósága jó. Az első típus középpontjában a hallgatók tanulásának, fejlődésének segítése áll, és az, hogy a tanítás során szükséges a folyamatos megújulás. Az oktatói szerep megerősítésére, elismerésére fókuszáló elképzelés lényege az, hogy az oktató szerepében magabiztosnak érezze magát, pozitív hallgatói visszajelzéseket kapjon, számítson az oktatói előmenetelében a tanulás, valamint a hallgatókkal való kommunikációt is segítse. Jól látszik, hogy a tanulástámogatás érdekében történő szakmai fejlődés kapcsolódik össze az intrinzik, belső motívumokkal (pl. érdekel), míg az oktatói szerep megerősítésére fókuszáló inkább az extrinzik motívumokkal (pl. előnyös a felsőoktatási karrierem szempontjából, jobb hallgatói megítéléssel jár). Bár a motívumok ilyen együttjárása a korábbi pedagógusvizsgálatokban is megjelent (de Vries et al., 2014), a mélyebb értelmezéséhez további vizsgálatokra van szükség. Az eredmények alapján az oktatók szakmai fejlődésük és tanulásuk értelmét leginkább a hallgatók tanulástámogatásának erősítéséhez kötik (M — 3,76, SD = 0,88), s csak kisebb mértékben lényeges az, hogy az oktatói szerepükben megerősödjenek, elismerésben részesüljenek (M = 3,06, SD = 1,00).
