Oldal 76 [76]
OCR
4. A NARRATÍV KUTATÁS MÓDSZERE ÉS MINTÁJA 75 4. A NARRATÍV KUTATÁS MÓDSZERE ÉS MINTÁJA 4.1. Az oktatói élettörténetre épülő interjú módszere 2017 tavaszán oktatókkal élettörténeti és tematikus interjút vettem fel, de jelen fejezet csak az oktatói élettörténetek feldolgozására fókuszál. Az élettörténeti interjú középpontjában a történetben elbeszélt élet vagy annak egy kitüntetett időszaka (Polkinghorne, 1995; Pataki, 2001; Clandinin, 2007) — például az elbeszélt oktatói élet áll. Az élettörténeti vagy egyes életszakaszokra fókuszáló interjúk segítségével feltárható az oktatói identitás és fejlődés narratív szerveződése, az identitás és fejlődés narratív koherenciára törekvő, időben értelmezett konstrukciói (Polkinghorne, 1995; László, 2005). Az oktatói élettörténet során arra kérdeztem rá, hogy (1) hogyan kezdődött az oktatói életútjuk, (2) azóta miben fejlődtek, változtak oktatóként, ennek milyen főbb mérföldköveit, valamint szakaszait észlelték, (3) ezekben a szakaszokban hogyan tudott az oktatói tevékenységük kapcsolódni más kutatási, fejlesztési tevékenységekhez, (4) valamint az oktatói karrier formális lépcsőfokai hogyan alakították a szakmai fejlődésüket. Az interjúk során a résztvevők maguk mesélték el szabadon az oktatói történetüket, s csak azután tértünk vissza egyes részek mélyebb értelmezésére. Az élettörténeti interjút kiegészítettük az oktatói életről készített időszalag készítésével, valamint egy, az oktatói identitásváltozás szempontjából kritikus eseménynek a bemutatásával, elemzésével. Az interjúkat a szerző készítette, aki maga is a felsőoktatási kontextusból érkezik, ez pedig az interjúkészítés során a szakmai beszélgetés jelleget erősíthette fel. Az interjúkról hangfelvétel készült, melynek szövegét legépeltük az elemzéshez. Az időszalag készítése gyakran képezi az élettörténeti interjúk vizuális kiegészítését. Főként akkor használják, ha a tágabb szociális kontextus értelmezése vagy az elbeszélt élet és az interjúalany életében kronologikusan történt események kapcsolata is meghatározó (Adriansen, 2012). Az időszalag célja a kutatásban az oktatói életút áttekintésének segítése volt, valamint annak elősegítése, hogy az oktatók szubjektív időkezelése összevethető legyen kronologikus történésekkel. Az oktatók az interjú azon pontján kapták meg az időszalagot, amikor vagy elakadtak a mesélésben, vagy már befejezték oktatói élettörténetüket. A kritikus esemény technikajat (Schluter, Seaton & Chaboyer, 2008) az élettörténeti interjú végén használtam. Arra kértem a résztvevőket, hogy meséljenek el egy meghatározó eseményt, amikor úgy érezték, hogy oktatóként jelentősen változtak. A kritikus események módszerét az oktatói gyakorlatok és , mögöttes" értelmezések mélyebb megértéséhez, valamint az oktatói élettörténet mérföldköveinek, fordulópontjainak konkretizálásához használtuk. Az időszalag és a kritikus
