Oldal 74 [74]
OCR
2. KUTATASOK AZ OKTATOI IDENTITASKONSTRUALASROL, SZAKMAI FEJLODESROL... 73 jelenti, hogy az oktatók egyre magabiztosabbak, s egyre kevesebb erőbefektetéssel tudják végezni a munkájukat. Mindez sem a tanítás, sem az oktató változásának tapasztalatát nem jeleníti meg. A tanításra fókuszáló szakmai fejlődés komplexebb tapasztalata már együtt jár a tanítás változásával, a tanítás tartalmának és a tanítási stratégiák gazdagodásával. Végül a legkomplexebb, tanulásra fókuszáló szakmai fejlődés az, amikor a fejlődés célja a hallgatók tanulási tapasztalatainak javítása, átalakítva ezzel az oktatói és tanítással kapcsolatos elképzeléseket is. A kezdő oktatók szakmai fejlődése és ennek támogatása egyre nagyobb jelentőséggel bír az intézményi gyakorlatokban. E terület kutatásai pedig szintén elmozdulnak a kezdő oktatói identitás sokféleségének feltárása felé. Remmik, Karm g Lepp (2013) narratív vizsgálatukban 41 észt kezdő oktató identitás- és szakmai fejlődés értelmezését tárta fel. Négy fejlődési profil narratívát alakítottak ki: (1) a jó tanár akarok lenni" narratívát, ahol az oktatók nagyobb változások nélküli, lépésről lépésre történő oktatói fejlődésről számoltak be, (2) a forradalmian oktatók történetét, akik a szakterületükön megszokott tanítási hagyományokkal szállnak szembe, (3) a vajon elboldogulok az oktatói szerepben?" kétségekkel és bizonytalanságokkal terhelt narratíváját, ahol éppen a problémákkal való megküzdés, a cselekvőképesség (ágencia) okoz nehézséget, valamint (4) a sokféle szereppel rendelkező oktató narratíváját, akinek — akár az egyetemen kívüli gyakorlati szakemberről, akár kutatóról van szó — jellemzően kevesebb a tanítási terhe, s hagyományosabb módon tanít. Az oktatói életút egészében vizsgálta az oktatói identitásfejlődés szakaszait és mozgatórugóit TIrautwein (2018) nyolc oktató tanulástörténeti epizódjainak elemzése segítségével. Három fő szakaszt és a szakaszokhoz kötődő katalizáló erőket azonosított. A három fő szakasz közül az első időszak középpontjában az oktatói szerep felvállalása áll: például az oktatók még hallgatónak érzik magukat, a konfliktusok, kritikák kihívást jelentenek az identitásalakulásukra, magabiztosságot kell sugallniuk, ami nagyon kimerítő számukra. A szakmai identitásalakulás legfőbb katalizátorai ekkor maguk a hallgatók, a velük való konfliktus vagy kritikus pillanatok megélése. A második időszakban, amikor már több tanítási tapasztalatot szereztek az oktatók, elérkezik a tanári szerep letisztulásának időszaka. Itt már realisztikusabb képet alakítanak ki az oktatói szerepről, képesek elválasztani a személyes és szakmai ént, s oktatóként magabiztosnak érzik maguk. Az oktatói identitásfejlődés mozgatórugója ekkor elsősorban a képzésekhez, reflexiókhoz kapcsolódik. Végül a harmadik időszakban új, tanulásközpontú tanári szerep jelenik meg, ami összekapcsolódott azzal, hogy az oktatók elkezdtek járni egy tanulásközpontú képzésre. A legmeghatározóbb változásra ösztönző erő ekkor az elméleti szempontokon alapuló reflexió és visszacsatolás, Az identitáskonstruálást sajátos szerepekhez kötődően vizsgálta Nevgi és Löfström (2015). Narratív vizsgálatukban az oktatói fejlődésről szóló narratívákat dolgoztak fel. Négy fő identitásértelmezést találtak: a szerint, hogy feladataik
