Oldal 71 [71]
OCR
70 IV. SZAKMAI FEJLŐDÉS MINT AZ OKTATÓI IDENTITÁS ALAKULÁSA 1. fejezet 2.4. részében). A felsőoktatás nemzetközi és különösen hazai szakirodalmában viszont sokkal frissebb a problémakör, aminek megerősödése nyilván nem független azoktól a tendenciáktól, amelyek az oktatás minőségének javítását tűzik ki célul. A szakmai fejlődés problémavilágának lényeges és sajátos eleme a felsőoktatásban, hogy az oktatók hagyományosan nemcsak oktatói szerepben dolgoznak, hanem kutatói, fejlesztői, tanácsadói stb. szerepekben is; valamint hogy az oktatók szakmai fejlődésére, tanulására jóval kevésbé épültek ki átgondolt, tervezett vagy akár formális képzések (pl. nem szükséges tanári végzettség, képzés az oktatói feladatok ellátásához). A szakmai fejlődés fogalmának értelmezését tehát két szinten lehet megragadni a felsőoktatásban dolgozó oktatók esetében. Egyrészt a szakmai fejődés kötődhet az oktatói szerephez (professional development), másrészt holisztikusan az oktatói státuszhoz kötődő fejlődéshez, amiben az oktatói, kutatói, további pl. szakértői, tanácsadó szerepek tanulása is megjelenik (academic development, faculty development"). A szakmai fejlődés eredendően az egyéni oktatói fejlődésre vonatkozott, de jellemzően egyre inkább összekapcsolódik az oktatóközösségek és a szervezetek tanulásával is (vö. Taylor & Colet, 2010). A szakmai fejlődés másik speciális sajátossága, hogy hagyományosan az egész szakmatanulási folyamat egy nem tervezett szakmai szocializációként értelmeződik, s csak az utóbbi időben jelennek meg azok a hangok, amelyek az oktatási tevékenységekre való felkészülés és folyamatos támogatás tervezett, átgondolt támogatását is meghatározónak tartják. Éppen ezért a fejezetben a szakmai fejlődés és tanulás fogalmát" leginkább együtt használom, ezzel érzékeltetve, hogy (1) nem csak az egyéni oktatói fejlődést tartjuk meghatározónak, (2) hogy a szakmai fejlődés és tanulás bonyolult kapcsolatát érzékeljük — nem beszélhetünk egyértelműen lineáris fejlődésről, a tudatosan tervezett fejlődés és ennek támogatása gyakran szinte teljesen hiányzik, s inkább az informális tanulás reflektálatlan formái kapcsolódnak a szakmai fejlődéshez. Az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának fogalmába minden olyan tevékenységet beleértünk, ami azt a célt szolgálja, hogy az oktatók tudása, képességei, nézetei gazdagodjanak és erősödjenek az adott helyzetben, amit a személyes és kontextuális tényezők egymásra hatása formál, és ami végső soron a felsőoktatásban történő tanulás és tanítás kritikai reflexiójához járul hozzá (vö. 2. fejezet). E komplex és sokelemes értelmezésből most a szakirodalmak alapján (pl. Day, 1999; Rapos, 2016; Taylor & Colet, 2010; Horvath, Simon & Kovacs, 2016) a szakmai fejlődés és tanulás csak néhány jellegzetes elemére kívánunk fókuszálni, aminek megértéséhez az oktatói élettörténetek elemzésével közelebb kerülhetünk. Így B Leginkább az észak-amerikai gyakorlatban és kutatásban használják (vö. Taylor g Colet, 2010) 4 A pedagóguskutatások újabban szintén a folyamatos szakmai fejlődés és tanulás terminológiát kezdik el használni (Id. Cordingley, 2015).
