Oldal 57 [57]
OCR
56 III. KUTATÁSI KERET ÉS MÓDSZEREK AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉNEK.. Bár Borkoék pedagógusképzéssel foglalkozó kutatásokat elemeztek, rendszerük jól értelmezhető az oktatók szakmai fejlődése és tanulása kapcsán is. A következő négy kategóriát alakították ki: (1) a képzések hatásainak vizsgálata, (2) a tanulást értelmező kutatások, (3) a gyakorlati (practitioner) kutatások, (4) a fejlesztés (design) alapú kutatási irány. Amíg az első két irány erőteljesen kapcsolódik a kutatások már jól ismert, kvantitatív és kvalitatív paradigmájához, az utóbbi két irányt 2008-ban még újszerűnek, éppen erősödőnek tartják. A gyakorlati és a fejlesztés alapú kutatások pedig éppen azok a kutatási műfajok, amelyek fejlesztés és kutatás folyamatainak kutatásmetodológiai szempontból megalapozott összekapcsolódását teremtik meg. Az első kutatási műfaj, a képzések hatásának vizsgálata erőteljesen épít az ok-okozati, avagy folyamat-eredmény összefüggésekre, azaz arra, hogy egy adott képzési program milyen pozitív eredményekkel, változásokkal jár. A jellemzően kísérleti és korrelációs vizsgálatokra épülő irány különösen értékes az oktatáspolitikai, stratégiaalkotási, menedzsment szempontból, hiszen közvetlenül segíthet kulcsdöntések meghozatalában. Ez a műfaj a felsőoktatási kutatásokban is erős, számos olyan vizsgálat készült, amelyek az oktatói képzések hatását vizsgálták (I. bővebben a 2. fejezet 2.1. részében). Az oktatói képzések hatásának vizsgálatában az egyik legjelentősebb szempontként az oktatói képzések hosszúsága szerepelt. Az eredmények alapjan (pl. Postareff, Lindblom-Ylanne & Nevgi, 2008; Stes, Coertjens & Van Petegem, 2010) az lathatd, hogy a fél és egy év közti képzések hatására észlelhetők jelentős változások az oktatói nézetekben, viselkedésben. Újabban ugyanakkor az online képzési lehetőségek felértékelődése kapcsán megint előkerült a képzések hosszúságának kérdése, és vannak már olyan hatásvizsgálatok is, amelyek azt mutatják, hogy legalábbis doktoranduszok, kezdő oktatók esetében akár rövidebb (5 hetes) képzések is érhetnek el pozitív változásokat az oktatói nézetekben, a tanulásközpontú elképzelések megerősödésében (Vilppu, Sédervik, -Postareff & Murtonen, 2019). A második kutatási műfajban, azaz az értelmező kutatásokban nincs egy domináns elméleti keret és kutatás-módszertani irány, inkább a sokszínűség jelenik meg, és ezáltal a műfaj egyik legnagyobb kihívása az átláthatóság és az összehasonlíthatóság problémája (Borko et al, 2008). A tanítás tanulása kapcsán a kutatások reflektálhatnak az egyéni tanulási utakra, erősen építve a radikális konstruktivista megközelítésekre (pl. Nahalka, 2002); de főként amerikai kontextusban kifejezetten erős a szociokulturális és szituatív tanulási irány is, ami a közösségek tanulását állítja középpontba. A felsőoktatásban egyrészt az egyéni szintű tanulás kapcsán az oktatói nézetek és változásuk kutatása egy jelentős irány (pl. Prosser, Trigwell & Taylor, 1994; Akerlind, 2007; Fabriz, Hansen, Heckmann, Mordel, Mendzheritskaya, Stehle, Schulze-Vorberg, Ulrich & Horz, 2020); mâsrészt a szociokulturális értelmezési keretben a gyakorlatkôzôsségek tanuldsi tapaszta
