Oldal 52 [52]
OCR
2. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK MEGKÖZELÍTÉSEI 5I a tudományos közösséggel (pl. előadás vagy tudományos cikk formájában), hogy a folyamat eredményeképpen az új tudás beépülhessen a felsőoktatásban folyó tanulás-tanítás tudásbázisába, ahonnan a folyamat újra indulhat. Bár Richlin (2001) egyértelműen igyekszik a két szakaszt megkülönböztetni, a gyakorlat során ez nem minden esetben megvalósítható. A kutatási folyamat e praktikus leírása mellett megjelennek olyan irányok is, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy a tanításra vonatkozó tudományosság kutatási tevékenységei, módszerei szükségszerűen sokszínűek, csakúgy, mint a közzététel (pl. oktatói portfólió) módja (vö. Poole, 2013; Kreber, 2013). A kutatás sokszínűsége abból is adódik, hogy sokféle tudományterület képviselője dolgozik együtt, akiknek a tudás természetére, megismerhetőségére vonatkozóan eltérő elképzelései vannak, amelyeket egyeztetniük szükséges (I. részletesebben inter- és transzdiszciplináris kutatásról, Poole, 2013). A kutatást tehát nem lehet csupán technicista módon megközelíteni, a felsőoktatásban a tanulásra, tanításra vonatkozó tudásunk, alapfeltevéseink rendszeres kritikai felülvizsgálatára is szükség van (Kreber, 2013). A tanításra fókuszáló tudományosság megközelítésében jól érzékelhető két változás, hangsúlyeltolódás. Az egyik, hogy a megközelítés kiegészült a tanulás területével. Ma már inkább a tanításra és tanulásra fókuszáló tudományosságról (scholarship of teaching and learning /SoI L/) beszélnek, s a szisztematikus vizsgálatok köre egyértelműen kiterjed a hallgatók tanulására, valamint a tanulás és tanítás folyamatainak kapcsolódására. További változási irány, hogy az utóbbi években felerősödik a tanításra és tanulásra vonatkozó tudományosság mozgalmának kritikus, átalakító iránya, mely a társadalmi igazságosság mellett köteleződik el, s ennek fényében gondolkodik a tanulás-tanítás újrakonstruálásáról is (vö. Gilpin & Liston, 2009; Kreber, 2013). Eredmények Bár a terület szakértői gyakran hangoztatják, hogy a tanításra és tanulásra fókuszáló tudományosság fogalmát nem ismerik az oktatók, ugyanakkor azt is elismerik, hogy az elmúlt évtizedekben a felsőoktatási intézmények és oktatók gondolkodása jelentősen átalakult a tanítás tudományos jellegét, megismerhetőségét illetően. Jelentőssé vált a tanításra és tanulásra fókuszáló tudományosság irodalma is, egy szakirodalmi áttekintésben például Gilpin és Liston (2009) 1999 és 2008 közt már 323 publikációt elemzett: 8 könyvet, 63 konferenciaajánlást, valamint cikkeket. Ha tartalmilag tekintjük át a tanításra és tanulásra vonatkozó tudományosság kutatásait, akkor a következő irányok kezdenek jól láthatóvá válni (Poole, 2013): (1) működő gyakorlatok kutatása, hatásuk vizsgálata, (2) a hallgatói, tanulói jellemzők vizsgálata, (3) a felsőoktatásban a tanulással, tanítással kapcsolatos elméletek fejlesztése, (4) az oktatási változások, fejlesztések informálásához kapcsolódó
