Oldal 50 [50]
OCR
2. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK MEGKÖZELÍTÉSEI 49 — a kollégák, oktatótársak konstruktív kritikája, amivel a szakmai reflexió és fejlődés lehetőségét teremtik meg — a szakmai tudás és szakértelem növelése a közös munka által — a hallgatók támogatása, akik a kutatasi-fejlesztési projektekbe valö bevonödäs révén a tanulási és tanítási közösségek részévé válnak. Hazai tapasztalatok és lehetőségek A hazai felsőoktatásban a tanításhoz, az oktatók szakmai fejlődéséhez kötődő gyakorlatközösségek működéséről, eredményeiről nehéz átfogó képet formálni, mivel ezek többnyire láthatatlanok maradnak a széles szakmai közösség számára. Alapvetően két jellegzetes út látszik: az egyik a főként tanszékekhez kapcsolódó, képzési, oktatási kérdéseket rendszeresen megbeszélő gyakorlatközösségek; a másik pedig az intézményi prioritások, támogatások révén elinduló tanítás-tanulás világához kötődő gyakorlatközösségek. Bár hagyományosan a felsőoktatási kultúra és a hazai oktatási kultúra nem kifejezetten támogatja a kollegiális együttműködést, szigetszerűen léteznek olyan tanszéki kultúrák, ahol erősek a diszciplináris oktatáshoz, képzéshez kötődő gyakorlatközösségek. Úgy tűnik, hogy ezek a gyakorlatközösségek elsősorban a mindennapi oktatás ügyeihez kötődő problémamegoldásra, fejlesztésekre fókuszálnak, és a rendszeres tudás- és gyakorlatmegosztás jellemzi őket. Ahogyan a tanulási eredmények alapú programfejlesztés támogatott kísérleteiből látszódik (Tókos 8 Kovács, 2015), a ritkán megjelenő gyakorlatközösségekben inkább az együttműködésre épülő tanulás kevésbé összetett formái kerülnek előtérbe: a történetmesélés egymás oktatási tapasztalatairól, problémáiról vagy a gyakorlatok, feladatok, tartalmak megosztása. Ezek a tanulási folyamatok is segítik az oktatók reflektálását, a gyakorlatuk újraértelmezését, ugyanakkor kevésbé erősek az új gyakorlatok, innovációk megteremtésében (vö. Little, 1990). Az intézményi prioritások és támogatások mentén elinduló gyakorlatközösségekre jó példa a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen elindított kezdeményezés, ahol a hallgatókkal és oktatókkal végzett vizsgálat révén azonosított fejlesztési területekre (értékelés, kooperatív tanulás) hoztak létre önkéntes részvételen alapuló közösségeket (Bényei 8 mts, 2017). Összességében a hazai felsőoktatásban e gyakorlatközösségek feltérképezése, folyamatainak kutatása várat magára, pedig önmagában a gyakorlatközösségeken belüli szakmai fejlődés és tanulás tudatosítása is fontos előrelépés lenne.
