Oldal 46 [46]
OCR
2. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK MEGKÖZELÍTÉSEI 45 például az oktatói gyakorlatközösségek esetében a saját tudományterület kutatására és/vagy tanítására vonatkozó tudás, Lényeges, hogy az így létrejövő egyéni és kollektív szakértelemben a tacit, rejtett tudáselemek legalább olyan meghatározóak, mint az expliciten elérhető, kodifikält tudäsfajtäk (pl. Revai & Guerriero, 2017), valamint az is, hogy a felsőoktatásban meghatározó pedagógiai tartalmi tudás (Shulman, 1986) éppen e gyakorlatközösségek révén erősödhet meg (pl. a jog vagy közgazdaságtan tanítására vonatkozó tudás). A gyakorlatközösségek létrejöttéhez alapvetően három elemre van szükség: egy területre, egy közösségre és egy gyakorlatra (Wenger, 1998; Rapos et al, 2011; Mercieca, 2017). A közös érdeklődési terület az, ami elindítja a gyakorlatközösséget, a közösséghez tartozás az, ami fenntartja, s ahogy a gyakorlatközösség fejlődik, úgy alakul ki a sajátos arculatú, egyediséget tükröző közös gyakorlat. A közös gyakorlat alakulása során pedig megjelennek az eredmények tárgyiasult változatai (reification) is: például az egyéni és közösségi történetek sikerei, jó gyakorlatok vagy akár támogatott projektek. Az eredeti koncepciót ahhoz, hogy a jelenlegi felsőoktatási kontextusban jól lehessen értelmezni, szükséges több ponton kibővíteni, alakítani. Az új elemek, jellegzetességek egyrészt abból adódnak, hogy az elmúlt évtizedben a gyakorlatközösségek működéséről számos elemzés, vizsgálat készült; másrészt abból, hogy a felsőoktatási kontextus a gyakorlatközösségek működésében speciális elemeket, típusokat erősít meg. Jól látható, hogy az utóbbi időben a gyakorlatközösségekre és a szakmai tanulásra, fejlődésre vonatkozó elemzések, vizsgálatok elmozdultak: a kezdő szakemberek fokozatos, a már meglévő gyakorlatba való szakmai szocializációja felől (legitim periférikus részvétel) a gyakorlatközösségre jellemző folyamatos, a résztvevők együttműködésére épülő kölcsönös, közös tanulás és ennek révén létrejövö üj tudäsok kutatäsa fele (Tynjälä, 2008). Nem az a központi kérdés, hogy a kezdő szakember hogyan válik egyre kompetensebb szakértővé, hanem hogy a gyakorlatközösség kollektív szakértelme hogyan tud újra és újra megújulni. Lényegi változás, hogy a figyelem egyre inkább a több különböző gyakorlatközösségben való tanulás és a gyakorlatközösségek határain való átlépés vizsgálatára fókuszál, mint ami jobban reflektál a mai társadalmunk működésére (Id. gyakorlatok tájai /landscape of practices/ fogalmat). A különböző gyakorlatközösségekben való párhuzamos tanulás előhívta, megerősítette a brókerek" szerepét, hiszen ők azok, akik egyrészt a gyakorlatközösségek közti határok átlépésével, új kapcsolatok létesítésével elősegítik az új tudások, értelmezések terjedését. Másrészt a brókerek azok, akik képesek facilitálni, koordinálni az egyre heterogénebb személyes és szakmai háttérrel rendelkező résztvevők tanulását, együttműködését (Mercieca, 2017). A felsőoktatási kontextus az előbbieken túl a gyakorlatközösségeket elsősorban a tudásintenzív jelleg és a strukturáltság fokozatai révén alakítja át. A felsőoktatásban működő tudásintenzív gyakorlatközösségekre jellemző, hogy
