Seite 45 [45]
OCR
44 II. AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉNEK ÉS TANULÁSÁNAK MEGKOZELITESEI ... képzéstartása. Az orvosi területen kiemelendő a képzéshez készült e-tananyag (előadássorozat), mely a hazai orvostudományi karok oktatói együttműködésében készült, valamint az e-tananyagra épülő kiscsoportos megbeszélés. Bár a hazai oktatók számára nyújtott képzések száma növekszik és innovatív képzések jelennek meg, a képzések eredményességéről keveset lehet tudni. Egy hazai tudományegyetemre és főiskolára vonatkozó vizsgálatból (Kálmán, 2016) az derült ki, hogy amikor az oktatókat arról kérdeztük, hogy milyen pedagógiai támogatást szeretnének kapni az oktatómunkájukhoz, akkor az első háromban szerepelt a pedagógiai (tovább)képzés. A vizsgálat eredményei alapján az oktatók jelenlegi szakmai fejlődésében, tanulásában is megjelennek a pedagógiai képzések, nagyjából a középmezőnyben a hallgatói visszajelzések, kollegiális beszélgetések és a saját kísérletezés után. A nemzetközi eredmények alapján az intézményben zajló pedagógiai képzéseknek van pozitív hatása elsősorban az oktatók tanítással kapcsolatos nézeteire, ugyanakkor e pozitív hatás eléréséhez a hazai kontextusban is érdemes figyelni a következőkre: az oktatók napi gyakorlatához kapcsolódó témák és ehhez kötődő reflexiók támogatására; a diszciplináris sajátosságokra való építésre; az együtt dolgozó oktatóknak szervezett közös képzések kialakítására; valamint a képzések hosszánál a legalább egy tanévnyi időtartamra. 2.2. A gyakorlatközösségek megközelítése a felsőoktatásban E megközelítés az oktatók mindennapi munkáját, közös gyakorlatát tartja a szakmai fejlődés, tanulás kiindulópontjának, központi elemének. A gyakorlat és tanulás egymásba ágyazódására figyelő elképzelés legfőbb kiindulópontja éppen az, hogy a munka jellegének, feltételeinek megváltozása jobban ösztönözheti a szakmai fejlődést, tanulást, mint az, ha az oktatók számára megfelelő tanulási lehetőségeket kínálunk a felsőoktatásban (Boud € Brew, 2013). A megközelítés visszanyúlik a szituatív tanuláselméletek több évtizedes koncepciójáig (Lave € Wenger, 1991; Wenger, 1998; Id. még 1. fejezet 1.3. pontjában), szervesen kapcsolódik a munkahelyi tanulás jellemzőit összegző elméletekhez, vizsgálatokhoz (pl. Tynjälä, 2008)”, s központi eleme a pedagógusok eredményes munkájáról, szakmai fejlödeseröl szölö jelenlegi szakmai-oktatäspolitikai diskurzusoknak (pl. Cordingley et al, 2015; Rapos, 2016). Wenger (1998) eredeti értelmezésében a gyakorlatközösség az emberek olyan csoportját jelenti, akik elköteleződnek és részt vesznek egy közös gyakorlatban, amiről kölcsönösen megosztott eszköztárral rendelkeznek. Ilyen eszköztár lehet 7 E téma részletes kifejtésére terjedelmi okok miatt nincs lehetőség.
