Oldal 43 [43]
OCR
42 II. AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉNEK ÉS TANULÁSÁNAK MEGKOZELITESEI ... tanítás területén, s kevesebb mint 1296-nak van valamilyen általános oktatási végzettsége (James et al. 2015 idézi Ihomas et al, 2016). Mindez hozzájárul ahhoz, hogy az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának fő színtereivé a felsőoktatási intézményeken belül szervezett pedagógiai képzések válnak, általában a fő oktatási tevékenységek témáit (tanulás-tanítás, tervezés és értékelés), valamint a tanuló- és tanulásközpontú megközelítést középpontba állítva. E belső, oktatási szakértők által tartott képzések veszélyévé válhat, ha egy deficit modellt sugallnak, azaz, ha azt hangsúlyozzák, hogy aki részt vesz ilyen jellegű belső pedagógiai képzésen, az oktatói hiányosságait pótolja (Boud € Brew, 2013). A képzések szerveződhetnek az oktatói életpálya szakaszai mentén, ezek közül a kezdő oktatók számára tartott képzések a legáltalánosabbak, de tipikus út a diszciplínákhoz kötődő vagy az egyes oktatóközösségekhez, pl. egy képzéshez, tanszékhez kötődő képzések is. E szerveződések mögött az a feltételezés áll, hogy pl. a kezdő oktatók vagy az egy tudományterülethez tartozó oktatók hasonló kérdésekkel, gyakorlattal rendelkeznek. Az eredményesség kérdései A felsőoktatási intézményeken belüli pedagógiai képzések vizsgálatával és a képzések hatásával számos kutatás foglalkozik. A kutatási eredmények (pl. Gibbs & Coffey, 2004; Cilliers & Herman, 2010; Stes & Van Petegem, 2011) alapjän elmondható, hogy a pedagógiai képzések pozitívan hatnak az oktatók tanítással kapcsolatos nézeteire, tanítási megközelítésére, s ennél kisebb mértékben az oktatók viselkedésére és a hallgatók tanulására. Kivételként lehet említeni Norton és kollégái (2005) által Angliában végzett kérdőíves vizsgálatát, ahol nem találtak különbséget azok közt az oktatók közt, akik jártak pedagógiai képzésekre és azok közt, akik nem jártak. A hallgatók tanulásának változásaihoz ugyanakkor jóval hosszabb időre van szükség, emiatt kevesebb empirikus adat is áll rendelkezésre. Gibbs és Coffey (2004) hallgatói kontrollcsoportos vizsgálata szerint a pedagógiai képzések nemcsak a frissen kinevezett oktatók tanulóközpontú tanítási megközelítését erősítették, hanem hosszú távon gyengítették a hallgatók felszínes tanulási megközelítését is. Stes és Van Petegem (2011) holland egyetemen végzett kutatásában a pedagógiai képzés pozitívan hatott a kezdő oktatók tanítási elképzeléseire, ugyanakkor a hallgatók által észlelt oktatói viselkedés nem változott, s a hallgatók teljesítményére is csak kis mértékben hatott pozitívan. A képzések hatásának megállapításánál az is problémát okozhat, hogy általában azokban az intézményekben, ahol pedagógiai képzéseket tartanak, az oktatók szakmai fejlődését más eszközökkel is támogatják (Gibbs & Coffey, 2004; Remmik et al, 2011). Postareff és munkatársai (2008) kutatásai alapján úgy tűnik, hogy a pedagógiai képzések hatása hosszú távon is megmarad. A követő vizsgálatukban azt találták,
