Oldal 36 [36]
OCR
2. A TANULÁSKÖZPONTÚ FELSŐOKTATÁS-PEDAGÓGIA ÉRTELMEZÉSI KERETE 35 a szakmai tanulás tervezett és támogatott elemeit, a professzionalizáció fontosságát. Ahol a professzionalizaciét olyan szakmai (fel)készülésként értelmezhetjük, ami „a másoktól elkülönülő, önálló elmélettel és gyakorlattal, sajátos tudásokkal bíró [...], közjó érdekében végzett, társadalmi funkcióval is bíró" szakma művelését segíti elő (Vámos, Kálmán, Bajzáth, Rónay 8 Rapos, 2020). E két irány szempontjainak együttes megjelenítése miatt, valamint újabban a pedagóguskutatás szakirodalmában is terjedő terminus okán (Cordingley, 2015; Rapos et al, 2020), az oktatók esetében is a szakmai fejlődés és tanulás fogalmat használjuk. E fogalom a felsőoktatás-pedagógiai kutatásokban elsősorban az oktatói szerephez kötődik, de átfedésben áll az akadémiai fejlődéssel (academic development) is, ami holisztikusan, az oktatói státuszhoz kötődő fejlődést jelenti, beleértve az oktatói, kutatói, szakértői, tanácsadói stb. szerep tanulását is. Ezek a fogalmak inkább az egyéni oktatói szakmai fejlődést és tanulást igyekeznek megragadni, míg a (kari) oktatók fejlődése, fejlesztése (faculty/staff development) az oktatói közösségek tanulására figyel, és nyitott a szervezeti tanulás kérdéseire is (Taylor & Rege Colet, 2010). Az oktatói szakmai fejlődés és tanulás esetében nincs egy közösen elfogadott értelmezés, de a nemzetközi trendek elemzése alapján jellegzetes hangsúlyok, irányok azonosithatök az értelmezésekben (Kennedy, 2014; Chalmers & Gardiner, 2015; Cordingley, 2015; Malik et al. 2015; Darling Hammond, 2017; Santos et al, 2019; Terosky & Conway, 2020). Ezért most azt az utat választjuk, hogy egyrészt kiemeljük az értelmezésekben megjelenő fő szempontokat, és azon belül mutatjuk be az értelmezések lehetséges két pólusát. A definíciók egy része az oktatók szakmai fejlődését és tanulását mint folyamatot emeli ki, más értelmezésekben pedig ehhez szorosan kapcsolódik a tanítás eredményessége, a hallgatói eredmények növelése is. Az értelmezésekben az eredmények kötődhetnek az oktatók megváltozott elképzeléseihez, gyakorlatához és a hallgatók tanulási tapasztalatainak eredményességéhez, máshol inkább a program és intézményi szintű eredményesség áll a középpontban. A szakmai fejlődés és tanulás egyrészt lehet célvezérelt és rendszerszerű, másrészt informális és nem tervezett is, valamint folyamatos jellegű vagy éppen egy-egy eseményhez kötött, fragmentált tapasztalat. Állhat az egyéni, de a közösségi tanulás is középpontban, a személyes és szakmai fejlődés is. Hangsúlyossá válhatnak az egyéni tanulási utak, de a szakmai fejlődés egyes szakaszainak kiemelése is, értelmeződhet demokratikus megközelítésben, ami az oktatók szakmai autonómiáját állítja középpontba, de a menedzserialista szemléletben előtérbe kerülhet a külső standardok alapján történő elszámoltathatóság is. Mindezek nem egymást kizáró irányok, hanem a gyakorlatban sokszor összekapcsolódó megközelítések. Összességében jól látszik, hogy az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásának összetettsége miatt egy olyan definíciót érdemes kialakítani, ami mindezen szempontokat képes felölelni, így könyvünkben a következő módon értelmezzük
