OCR
I. A TANULÁSKÖZPONTÚSÁG FORRÁSVIDÉKÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ 25 korlatot és az oktatáspolitikát az oktatás minőségi mutatóinak azonosításával segítse (Halász, 2013). Ebben a térben felértékelődnek azok a szintézis jellegű projektek, amelyek kifejezetten az egyes szereplők (kutatás, gyakorlat, oktatáspolitika) közti tudás közvetítésével, -mediálással foglalkoznak, ún. tudásbrókerek (Révai & Guerriero, 2017). Témank kapcsán a mediálásban központi szerepet tölt be két szervezet és projektjeik: az OECD IMHE! minőségi tanításra fókuszáló programja, illetvea NESET? által készített elemzés a hallgatóközpontú tanulás és tanítás gyakorlatáról. Ezek a munkák egyaránt építenek a kutatások szintézisére, a jó gyakorlatok elemzésére, valamint ajánlásokat, önértékelési eszközöket tartalmaznak a felsőoktatási intézmények számára. Az OECD IMHE programjában a Minőségi tanítás alatt olyan pedagógiai módszerek használatát értik, amelyek a hallgatók tanulási eredményeinek növeléséhez jarulnak hozz4 (Hénard & Roseveare, 2012). Értelmezésükben a minőségi tanítás szükségszerűen hallgatóközpontú, mivel célja minden hallgató tanulásának elősegítése (Hénard & Leprince-Ringuet, s. a.). Beleértik a hatékony program- és kurzusfejlesztést, a sokféle hallgatói aktivitást elősegítő tanulási tevékenységeket, a tanulásra vonatkozó visszajelzéseket, a tanulási eredmények hatékony értékelését, valamint a támogató tanulási környezetet és a hallgatói szolgáltatásokat is (Hénard & Roseveare, 2012). Ez a megközelítés elsősorban szervezeti szinten közelíti meg a tanulás-tanítás kérdését, és azt vizsgálja, hogy milyen eszközökkel lehet támogatni a tanulásközpontú tanítást a felsőoktatásban. Az egyetemi jó gyakorlatokra (best practice) épülő elemzésükben a minőségi tanítás és tanulástámogatás három szintjét azonosították (OECD IMHE, 2010): (1) az egész intézményre kiterjedő minőségpolitikát és minőségbiztosítást, (2) a programfejlesztést és -monitorozást, valamint (3) a hallgatók és oktatók tanulásának támogatását (Kálmán, 2013b). Ez az irány jól kapcsolható a felsőoktatási intézmények, szervezetek tanulási képességének, kultúrájának, tanulószervezeti viselkedésének vizsgálatához (Horváth, 2019), valamint az etikus vezetés koncepciójának megjelenéséhez, ami a felsőoktatásban amunkatársak bevonására és a megosztott vezetésre is épít (Rónay, 2020). A minőségi tanítás alapvetően az intézményi önértékelést kívánja erősíteni, így a minőségbiztosítás, -fejlesztés területéhez kapcsolódik, és felhívja a figyelmet a tanítás értékelésének fontosságára: egyrészt a tanítási tevékenység értékelésére, másrészt az oktatás fejlesztéséhez kapcsolódó kezdeményezések értékelésére. A 2012-es ajänläsukban (Hénard & Roseveare, 2012) a következő indikátorokat kínálták fel az intézményi önértékelés segítésére: (1) a minőségi tanítás tuda! Institutional Management for Higher Education ? Network of Experts on Social Dimension of Education and Training, ami az Európai Bizottság Oktatás és Fiatalság Főigazgatóságának kezdeményezésére létrejött, az oktatáspolitikát és az akadémiai világot összekötő hálózat.