Oldal 63 [63]
OCR
9. UDVARIASSÁG- ÉS BESZÉDAKTUS-VIZSGÁLATOK A MAGYARBAN 9.2. DICSÉRETEK (BÓKOK) ÉS FOGADÁSUK Bár a dicséretek, bókok adása önálló beszédaktusként is tárgyalható (ahogyan a kérés is a visszautasítás vagy a kérés teljesítése nélkül), mégis szerencsésebbnek tartjuk a dicséretekre adott reakciókkal együtt tárgyalni, mert szomszédsági párt alkotnak és jobban értelmezhetőek együtt. A dicséret, bókolás eredendően az előkelő társadalmi osztályokon belül, a legmagasabb státusúak üdvözlésére és hatalmának értékelésére született meg. A későbbiek során jelentős nemi eltéréseket mutatott: a dicséretek zömét elsősorban nők adják és nők kapják, a férfiak inkább a nőket dicsérik, egymást csak kis mértékben. A bókok témája is eltér a nemek mentén: a nőket elsősorban külső megjelenésükért dicsérik, a férfiakat valamely tulajdonkért (Holmes 1995). A legtöbb dicséretet az azonos státusú barátok esetében találták. A dicséret fő funkciójaként a szolidaritás kifejezését, valamint a társadalmi kapcsolatok ápolását szokás megnevezni, éppen emiatt igényel választ is. A bókolásban, de főként a rá adott reakciókban jelentős interkulturális különbségek figyelhetők meg. Az angol kultúrában egyszerre illik követni két elvet: a bókolóval való egyetértését (Szerintem is szép), illetve az önfényezés, öndicséret kerülését, a szerénység kifejezését (Á, nem volt drága), ami viszont az első elv ellenében hat. Az amerikai nyelvhasználatra a bókok elfogadása a legjellemzőbb, akárcsak a németre, a szerénységi elvet követő visszautasítás él inkább a francia, a perzsa és a kínai kultúrában. Az is nagy eltéréseket mutathat, hogy a dicséret kinek szólhat, Japánban inkább a feljebbvalóknak, semmint a családtagoknak. Kérdéses, hogy ez mennyire hozható összhangba azokkal az elképzelésekkel, amelyek szerint a mediterrán és keleti kultúrákra inkább a pozitív udvariasság jellemző, a nyugatiakra a negatív. A bókkutatások alapján úgy tűnik, hogy éppen fordított a helyzet: a nyugati társadalmak előtérbe helyezik a bókolóval való egyetértést, ami épp a pozitív arc igényeinek felel meg. A keletieknél viszont nem érzik helytelennek az egyet nem értést, és az sem gond, ha megsértik a bókoló pozitív arcát. Az ellentmondás a már említett szerénységi elv követésével magyarázható, amely egyes európai és keleti kultúrákban meghatározóbb, hozzátéve, hogy az elmúlt évtizedekben sok változás történt e téren is, a kínai kultúrában különösen (Chen 2010). * 62°
