Oldal 59 [59]
OCR
8. AZ UDVARIASSÁG PRAGMATIKÁJA előadás?). Ezeket a megoldásokat nem kapcsolhatjuk egyértelműen csak a negatív vagy pozitív archoz és udvariassághoz, de a tegezés szorosabb összefüggést mutat a pozitív arccal. Magázás helyett tegezést használni mindenképpen erősen arcfenyegető, de ennek is igaz lehet a fordítottja is: a felajánlott tegezés (pertu) visszautasítása is lehet udvariatlan. 8.3. AZ UDVARIATLANSÁG Az udvariatlanság megítélése és leírása a pragmatikában változott az évek során. Míg kezdetben az udvariasság ellentéteként fogták fel, később egy hármas rendszerezés része lett: a helyénvaló, azaz megfelelő (és ilyen értelemben semleges), valamint az udvarias (ilyen értelemben pozitív) nyelvhasználat mellett a negatív irányba eltérő megnyilatkozásokat tartják udvariatlannak (Sárosi 2017). Culpeper (2005, 2011) szerint akkor beszélhetünk udvariatlanságról, ha a beszélő szándékosan kommunikálja a befogadó arculatának megtámadását, és/ vagy ha a befogadó ezt így érzékeli. Ezt később azzal egészítette ki, hogy az udvariatlanság mindig az adott helyzetre vonatkozó elvárásokkal halad szembe és a résztvevők bántónak érzékelik. Az interkulturális pragmatikában kiemelten fontos az udvariatlanság kérdése, mivel ha a megnyilatkozó nincsen tisztában az adott kultúra udvariassági elvárásaival, a befogadó minden jó szándéka ellenére is udvariatlannak vélheti megnyilvánulásait (vö. a szociopragmatikai hibákról írottakkal a 11. fejezetben). Felmerül a kérdés, hogy minden nyelvhasználati helyzetben releváns-e az udvariasság szempontja, valóban mindig igazodunk udvariassági normákhoz? Elképzelhetők ugyanis olyan szituációk, amelyekben a konvencionálisan udvariatlannak vélt nyelvi közlések eltérő értelmezést kapnak, ilyenek a már fentebb is említett katonaságnál vagy a börtönben használt parancsok, sértések. « 58 e
