Oldal 55 [55]
OCR
8. AZ UDVARIASSÁG PRAGMATIKÁJA Együnk egy sütit! (pozitív udvariasság) vs. Kérne egy kis süteményt, ha megkínálom? (negatív udvariasság). Látható, hogy az előbbi két fogalom a hallgató/befogadó arcának milyenségére koncentrál, nem a megnyilatkozóéra. Mivel azonban kölcsönösen tekintettel vannak egymásra, együttműködnek, s így mindkettejük arca megőrződik. Az udvariasság tehát ebben az elméletben az arc megőrzésével kapcsolódik össze. Brown és Levinson elgondolása szerint bizonyos cselekvések, aktusok — köztük a verbális és nonverbális kommunikáció — eredendően arcfenyegetőek, vagyis természetüknél fogva szembemennek a hallgató/ befogadó aktuális arcához kapcsolódó igényekkel. Ezek az ún. arcfenyegető aktusok (face-threatening acts, FTAs). Mind a pozitiv, mind a negatív arcot fenyegető aktusok léteznek, ezeket foglalja össze az alábbi felsorolás (Brown & Levinson 1987): I. A pozitív arcot fenyegető aktusok: azok, amelyek azt mutatják, hogy a megnyilatkozó nem törődik a befogadó érzéseivel, igényeivel: a. Azok az aktusok, amelyek azt mutatják, hogy a megnyilatkozó negatív véleménnyel van a befogadó pozitív arcának valamely aspektusáról (pl. személyes vonások, javak, hiedelmek, értékek): s — csalódások, kritikák, megvetés kifejezése, panaszok, vádlások, sértések; e — ellenvetések, egyet nem értések, kihívások. b. Azok, amelyek azt mutatják, hogy a megnyilatkozó nem törődik (vagy közömbös) a befogadó pozitív arcával: s — erőszakos érzelmek kifejezése (amelyek félelmet vagy zavart kelthetnek a befogadóban); e — tiszteletlenség, tabutémák említése, amelyek az adott kontextusban nem megfelelőek; + — rossz hírek említése a befogadóval kapcsolatban, jó hírek említése a megnyilatkozóval kapcsolatban (öndicsőítés); , — megosztó vagy érzelmes témák szóba hozása, pl. politika, rasszok, vallás; « 54 ¢
