Oldal 46 [46]
OCR
7.1. AUSTIN ÉS A BESZÉDAKTUS-ELMÉLET MEGSZÜLETÉSE nem ő, hanem a szöveget előtte hangosan elmondó John Roberts bíró tett egy szót nem megfelelő helyre. Bár a szakértők úgy vélték, ennek a tévesztésnek nincs jogi hatása, , elővigyázatosságból" mégis megismételtették az esküt Obamával — vagyis úgy tűnik, némi relevanciája mégis volt az eljárás hibátlan kivitelezésének. A (B2) elhibázására jellegzetes eset, ha az aktus valamilyen okból kifolyólag nem tud befejeződni. Például bizonyos amerikai egyházi esketések során használatos fordulat a következő: Ha bárki tud olyan okról, amiért ez a frigy nem köttethet meg, az most szóljon, vagy hallgasson örökre. Abban ez esetben, ha valaki a kötendő házasság ellen indokot tud felhozni (pl. a leendő férj már házas, a leendő ara csak a zöldkártya miatt menne férjhez), akkor az nem jön létre. Ennél triviálisabb eset, amikor azért szakad félbe egy eljárás, mert pl. valamely fizikai körülmény meghiúsítja azt (a lánykérést el kell halasztani, mert a szabadtéri helyszínen hirtelen vihar támad). Végezetül nézzük meg a visszaélések körét! A (T1) megszegését tükrözi az az eset, amikor pl. az ígéretét az ígéretet tevő fél valójában nem gondolja komolyan, a (I2)-ét pedig az, amikor komolyan gondolta ugyan az ígéretét annak pillanatában, mégsem teljesíti, amit megfogadott, mert később meggondolta magát. Austin a beszédaktusokat három aspektus — a lokúció, az illokúció és a perlokúció — mentén vélte jellemezhetőnek. Pontosabban egy beszédaktus során szerinte három aktus megy végbe: 1. a lokúciós aktus, azaz egy megnyilatkozás bizonyos jelentéssel és hangsorral való kimondása; 2. az illokúciós aktus, amelynek során a lokúciós aktussal jelölt cselekvést tesszük meg; 3. valamint a perlokúciós aktus, amikor is valaminek a mondása révén elérünk valamit, jellemzően a befogadó félben hatást váltunk ki. Így a bocsánatkérés példáján szemléletve ( Terestyéni 20149: 1. lokúció: Ne haragudj, nem akartalak megbántani! — mondta A B-nek. 2. illokúció: A bocsánatot kért B-től. 3. perlokúció: A kiengesztelte B-t.
