Seite 44 [44]
OCR
7.1. AUSTIN ÉS A BESZÉDAKTUS-ELMÉLET MEGSZÜLETÉSE junk egy százasba, hogy nem tudsz meginni egyszerre egy liter tejet! vs. Egy százasba, hogy nem tudsz meginni egyszerre egy liter tejet!), de a hivatalos gratulációk esetében már nehezebb elképzelni olyan alakot, amelyben nem szerepel performatív ige vagy másféle utalás magára a beszédaktusra (Gratulálok a díjához! Én is csatlakozom a gratulálók seregéhez). Ettől függetlenül tapasztalhatunk olyan eseteket, ahol mégsem hangzik el explicite az alak, főleg, ahol a résztvevők között informálisabb a viszony, így például diploma vagy doktorátus megszerzésekor történő gratulációkkor elhangozhatnak olyan alakok is, amelyekből hiányzik a performatívum: Nagyszerű voltál a védésen! Csak így tovább! De ezek a ritkább esetek, más beszédaktusok esetében pedig az implicit alak alkalmazása a jellemzőbb (így a már említett utasítások esetében, pl.: Hozzák be a gyanúsítottat! Igazolja magát! Mutassa be a személyi igazolvanyat!). A performatív megnyilatkozásokhoz nem rendelhető igazságérték, tehát nem igazak vagy hamisak, hanem sikerültek vagy nem sikerültek. Az utóbbi, azaz a , nem sikerült" esetben Austin ún. balfogásokról beszél, amelyeknek hat típusát különíti el. A hat típust egy-egy szabály elleni vétség hozza létre. Austin ugyanis a beszédaktusokat konvencionális eljárásoknak tartja, amelyeket adott feltételek, előírások mentén lehet csak kivitelezni. Ezeket a beszédaktusok érvényességi feltételeinek (másutt: szerencsefeltételek, sikerességi feltételek) is nevezik. Lássuk, melyek ezek! (A1) Léteznie kell egy elfogadott konvencionális eljárásnak, melynek során adott személyeknek meghatározott körülmények között bizonyos szavakat kell kimondaniuk. (A2) Az érintett személyeknek és körülményeknek alkalmasaknak kell lenniük az előhívott konkrét eljárás felidézésére. (B1) Az eljárást minden résztvevőnek helyesen kell végrehajtania. (B2) Az eljárást minden résztvevőnek maradéktalanul végre kell hajtania. (T1) Amennyiben az eljárást végrehajtó személyeknek bizonyos gondolatokat, érzéseket vagy szándékokat tulajdonítanak, vagy a résztvevőktől meghatározott magatartásformákat várnak el, akkor az eljárás szereplőinek és felhasználóiknak valóban gondolniuk, érezniük, illetve szándékolniuk kell az említett gondolatokat, érzéseket, illetve szándékokat, és a megfelelő magatartásra is hajlandóságot kell mutatniuk. son (T2) És később ténylegesen így is kell viselkedniük. « 43 ¢
