OCR
7. A BESZÉDAKTUSOK tésről, hanem éppen a részesei vagyunk. A megnyilatkozás tehát egyben egy cselekvés elvégzése. Austin kedvelt példáinak egy jó része ceremoniális, formálisabb aktusokhoz kapcsolódik, így például egy hajó kereszteléséhez (Ezt a hajót Oueen Elizabeth-nek nevezem el!) vagy végrendelkezéshez (A karórámat fivéremre hagyom), de vannak köztük olyan hétköznapi események is, mint a fogadás (pl. Fogadok egy ötösbe, hogy holnap esni fog!), az ígéret (Ígérem, hogy elhozom) vagy a tanácsadás (Azt tanácsolom neked, hogy...). A performatív megnyilatkozásokban ún. performatív igék és kifejezések (pl. felszentelem, hadat üzenek, elnevezem, akarom) szerepelnek, amelyek néhány közös vonással jellemezhetők: egyes vagy többes szám első személyűek, kijelentő mód jelen idejűek, cselekvő igeneműek és gyakran társulnak olyan határozókkal, mint az ezennel vagy ezúton (pl. A rám ruházott hatalomnál fogva ezennel házastársakká nyilvánítom Önöket). Austin a performatívumok egyik osztályozásában megkülönböztetett egymástól implicit és explicit változatokat. Explicit performatívumoknak nevezte azokat, amelyek ki vannak bontva, és jellemzően annak az aktusnak (fogadás, ígéret, végrendelkezés) az elnevezésére használjuk őket, amelyeket épp végrehajtunk (fogadom, ígérem, ráhagyom stb.). Az implicit performatívumok azonban nem tartalmazzák a kérdéses aktusra vonatkozó performatív igét. Az ígéret példáján szemléltetve: Ott leszek! vs. Ígérem, hogy ott leszek! Felmerül a kérdés, hogy mi teszi lehetővé, hogy válasszunk a két megoldás között, mikor melyiket használjuk. A válasz azonban bonyolult, mert ez az adott beszédaktustól, a nyelvtől, a kultúrától és a kontextustól is függhet. Austin szerint az implicit performatívumok bizonytalanok lehetnek, mert nem világos, hogy pontosan mit is akart velük a megnyilatkozó megvalósítani. Érvelését a Menj! példáján keresztül illusztrálta: ebből az imperativusi alakból nem világos, hogy éppen parancsolás, kérés, utasítás, tanácsolás vagy könyörgés történik-e (vö. Parancsolom/ kerlek/utasitalak, hogy menj ki!). Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a konkrét kontextus ismeretében ez a bizonytalanság rendszerint redukálódik, főleg olyan helyzetekben, ahol a beszédpartnerek közötti társadalmi vagy hatalmi távolság nagyobb. Ahogy említettük, maga a beszédaktus is meghatározhatja, hogy az kifejezhető-e implicit formában, így a fogadásnál erre van mód (Fogads 42 +