Oldal 36 [36]
OCR
6. GRICE TÁRSALGÁSI MAXIMÁI ÉS IMPLIKATÚRAELMÉLETE 6.1. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSI ALAPELV ÉS A TÁRSALGÁSI MAXIMÁK Grice , A társalgás logikája" című tanulmányában fogalmazta meg társalgási maximáit és az ezekhez szorosan kapcsolódó implikatúraelméletét. Az amerikai filozófust elsősorban a , természetes" és a , nem természetes" azaz a kontextusfüggetlen és a kontextusfüggő jelentés különbsége foglalkoztatta, vagyis az a kérdés, hogyan vagyunk képesek az utóbbiakat létrehozni és megérteni. Egyszerűbben fogalmazva a kimondott és a valójában közölt (implikált) jelentések közti különbséget igyekezett megragadni és az utóbbiak értelmezésének módját megrajzolni. Véleménye szerint az emberek a társalgások során egy általános elvet, az ún. Együttműködési Alapelvet (Cooperative Principle, CP) követik, amely szerint a résztvevők hozzájárulása a társalgáshoz olyan kell legyen, amilyet azon a helyen, ahol megjelenik, annak a beszélgetésnek elfogadott célja vagy iránya elvár, melyben éppen részt vesznek. Grice hangsúlyozza, hogy a társalgást a célirányos, racionális viselkedés egy sajátos eseteként vagy változataként tekinti, ahol a cél nem más, mint a lehető leghatékonyabb információcsere. A beszélgető felek azt feltételezik egymásról, hogy csak olyat mondanak egymásnak, ami megfelel az adott helyzetnek és célnak, ha pedig mégsem, annak többletjelentése van. Az Együttműködés Alapelvet négy maxima részletezi, amelyek közül több egy szupermaximát és azt részletező almaximákat is tartalmaz. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be, először összefoglalóan, majd nyelvi példákkal kísérve. A mennyiség maximája 1. Hozzájárulásod legyen a kívánt mértékben informatív (a társalgáspillanatnyi céljai szempontjából). 2. Hozzájárulásod ne legyen informatívabb, mint amennyire szükséges.
