Oldal 27 [27]
OCR
5. DEIXIS ÉS KOREFERENCIA A fejezet két egymással szorosan összefüggő jelenséget, a deixist és koreferenciát mutatja be. A deixis a legalapvetőbb bizonyítéka annak, hogy a nyelv és a kontextus közötti kapcsolat a nyelvi rendszerben is kifejeződik. A deixis értelmezéséhez bizonyos diskurzustípusokban figyelembe kell venni egy másik, vele koreferens viszonyban álló diskurzusbeli elemet. A koreferencia jelensége tehát egyfelől a diskurzusok sikeres értelmezéséhez, másfelől a társalgások és a szövegek koherens megalkotásához járul hozzá. 5.1. A DEIXIS A deixis terminus az ógörög grammatikában megjelenő rámutatás" értelemben használt deiktikos szóra vezethető vissza. A deixis (vö. Tátrai 2011: 126-150) azokat a lehetőségeket jelenti, amelyekkel a diskurzus körülményeire, illetve különböző aspektusaira lehet közvetlenül utalni. A deixis műveletét deiktikus nyelvi elemek jelenítik meg. A deiktikus nyelvi elemek közé azokat a mutató és személyes névmásokat, határozószókat, valamint lexikai és morfológiai lehetőségeket soroljuk, amelyek segítségével a megnyilatkozó közvetlenül tud utalni a beszédhelyzetre, vagyis a diskurzus szituációs kontextusára, illetve annak valamely összetevőjére. (2) Ma elmész oda? A fenti példában mindhárom szó deiktikus kifejezés. Értelmezésükhöz a beszédhelyzet személyközi, valamint tér- és időbeli viszonyainak feldolgozása szükséges. Tehát annak megértése, ki az aki éppen beszél, valamint térben és időben a hozzá képest értelmezhető befogadó éppen hol helyezkedik el. A (2)-ben a beszélő személyéhez képest értelmezhető a E/2 igei személyrag (elmész), mely nemcsak a befogadóra tud közvetlenül utalni, hanem a beszélő és befogadójának társas viszonyára is (tegező forma). A ma szintén az aktuális beszélő helyzetéből érthető .d6 +
