Seite 14 [14]
OCR
3. A KONTEXTUS A kontextuális tényezők, tehát annak ismerete hogy ki, kinek, mikor, hol és miért, milyen célból mond vagy ír valamit, szükségszerűen meghatározzák a diskurzusok megalkotását és adekvát értelmezését. A kontextus és összetevői egyfelől a kommunikáció körülményeivel kapcsolatos ismereteket, másfelől ezen ismeretek alkalmazását jelölik (Tatrai 2004, 2011: 51-67). 3.1. A KONTEXTUS OSSZETEVOI A diskurzusok létrehozását és értelmezését egyrészt az határozza meg, hogy ki, kinek, mikor és hol mond valamit. A szituációs kontextus a személyközi, valamint a tér- és időbeli viszonyok ismeretének megalkotását és feldolgozását foglalja magába. Tehát azt, hogy ki az, aki megnyilatkozik, kinek szól a megnyilatkozás, mi jellemzi a diskurzusban résztvevők időbeli és térbeli, valamint társadalmi és kulturális helyzetét. (1) Janka: Mit főzünk vacsorára, Betti? Betti: Nem sütünk palacsintát? Janka: De! Jó ötlet! Csak akkor kell venni néhány dolgot. Betti: Nem baj, ma még megyek a boltba. Mi kell? Janka: Hozol egy kiló lisztet, egy liter tejet és hat tojást? (...) (MagyarOK Tk. 1: 90) A fenti párbeszéd fordulóiban Janka és Betti a saját nézőpontjukból alkotják meg a megnyilatkozásaikat. A beszélt nyelvi diskurzust jellemző közvetlen beszédhelyzetben (I. bővebben 2.2.) feldolgozzák, hogy mindketten azonos térben és időben vannak. Ennek köszönhetően külön nyelvi eszköz (pl. itt, ott) nem utal a térbeli elrendeződésükre, illetve a jelen idő alkalmazását is ez teszi indokolttá. A személyviszonyok is a párbeszéd kontextusában válnak értelmezhetővé: először a T/1 személyű mi inklúzív alkalmazása (főzünk, sütünk), majd az énhez képest értelmezhető ’te’ (hozol) jelenik meg (vö. 5.1.1.). Az igei +13 +
