OCR
2. A NYELVI TEVÉKENYSÉG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE A pragmatika mint szemléletmód a nyelvet az emberi kommunikáció céljára kialakított gondolkodásmódként, tevékenységként értelmezi. A nyelv tevékenységként történő értelemzése tehát az egymással diskurzust folytatók konstruktív hozzájárulását a nyelv működéséhez, funkcionálásához fejezi ki (vö. Tátrai 2011: 9). A nyelvnek mint tevékenységnek két alapvető funkcióját lehet megkülönböztetni. A tranzaktív (interszubjektív) funkció alapvetően az információk átadását jelenti. A kommunikáció során a diskurzust folytató felek saját tapasztalataikról adnak át információkat egymásnak. De emellett a nyelvi tevékenységgel, illetve a nyelvi tevékenység során személyközi kapcsolatokat is kialakítanak, tartanak fenn vagy szakítanak meg. A nyelv második alapvető funkciója tehát az interaktív (interperszonális) funkció. 2.1. VÁLASZTÁS, EGYEZKEDÉS, ADAPTÁCIÓ A nyelvi tevékenység három, egymással kölcsönös kapcsolatban álló fogalom: a választás, az egyezkedés és az adaptáció segítségével jellemezhető (Verschueren 1995, 1999, vö. még Tátrai 2011). A választás azt jelenti, hogy a kommunikációban részt vevők az általuk ismert nyelvi lehetőségek közül kiválasztják a leginkább megfelelőnek vélt megoldást. Az egyezkedés során lehetőségük nyílik a megfelelőnek vélt választásaiknak érvényesíteni, illetve megkérdőjelezni beszédpartnerük nem megfelelő választásait. Az adaptáció (alkalmazás, hozzáigazítás) pedig annak a képességét jelenti, hogy a kommunikáló felek a kommunikációs igények kielégítése, illetve akommunikáció sikeressége érdekében azon nyelvi eszközöket alkalmazzák, melyek megfelelnek a saját és beszédpartnerük igényeinek, elvárásainak és az adott kommunikációs körülményeknek. A három alapvető fogalomnak a nyelvtanulás során kiemelt jelentősége van. A nyelvtanulónak el kell sajátítania azt a nyelvi repertoárt, s 10.