Oldal 10 [10]
OCR
1. BEVEZETÉS témák: udvarias nyelvi viselkedés, kultúraközi kommunikáció, nyelvi manipuláció stb. E két kutatási lehetőség mellett meg kell említeni a metapragmatikát, amely a pragmatika által használt elveket határozza meg, például: az együttműködési alapelvet vizsgálja. Jelen munka a funkcionális nyelvészet háttérfelvetéseit érvényesítve kíván áttekintést nyújtani a nyelvi tevékenység leglényegesebbnek tartott kérdéseiről. Mindeközben folyamatosan reflektál egyfelől a magyar nyelvi tevékenységet jellemző és meghatározó kérdésfelvetésekre, másfelől a magyar mint idegen nyelv tanítása során előtérbe kerülő pragmatikai problémákra. Mindezzel a nyelvtanítás pragmatikai aspektusára, illetve összetevőire kívánja ráirányítani a figyelmet, melyek sok esetben expliciten nem jelennek meg a tankönyvekben. Jelen munkában mind a mikro-, mind a makro-, mind a metapragmatika szempontjai egyaránt fontos szerepet játszanak, hiszen a magyar mint idegen nyelv oktatása során mindhárom terület előtérbe kerül. Elméleti megközelítése miatt a könyv a nyelvet tevékenységként értelmezi. Ez jobban kiemeli az egymással diskurzust folytatók konstruktív hozzájárulását a nyelv működéséhez, funkcionálásához (Tátrai 2011: 9). A diskurzus fogalma több értelemben használható. Jelen munkában a diskurzus két vagy több ember közötti nyelvi tevékenységet jelenít meg. A terminus általános használatát szintén a kommunikáló felek közötti konstruktív együttműködés indokolja. A diskurzuson belül megkülönböztet prototipikus beszélt és prototipikus írott nyelvi tevékenységet. Előbbire a társalgást, írott változatára a párbeszédet, utóbbira a szöveg terminust alkalmazza, hiszen a szöveg funkcionális megközelítése a szövegalkotó és a befogadó közötti interaktív viszonyt helyezi előtérbe, mely értelmezésben a szöveg egyszerre produktum és produkció, szerkezet és művelet (vö. Tolcsvai Nagy 2001, Tátrai 2011). Ezekhez kapcsolódóan használja a megnyilatkozás fogalmát is. Egy megnyilatkozás addig tart, míg a beszélő / szövegalkotó magánál tartja a szót (vö. Tátrai 2011: 69, vö. még Bahtyin 1988).
