Seite 288 [288]
OCR
A pártállami színházi irányítás és a Színház- és Filmművészeti Szövetség... e 287 „Ha sokat üleseztünk mi a Szövetségben - vagy bárminek nevezzük majd a baj az volt, hogy a Szövetség javaslatait egy tollvonással megváltoztatták. Elment például javaslatunk a Kossuth díjakra és azután ettől függetlenül kapta meg valaki. Magyarán szólva a Szövetség sóhivatal volt. [...] Ezért lényeges, hogy az egész művészi területet érintő kérdésekben a szakma legjobbjai nyilatkozzanak, akiket az alkotóműhelyek megbíztak. Ezt a javaslatot talán ezután már figyelembe fogják venni, hiszen eddig más okai voltak annak, hogy a javaslatainkat nem vették figyelembe. Egyszerűen ott volt a pártközpont, amely a minisztériumot más irányba nyomta, mint ahogy a Szövetség kérte, és végeredményben ott voltak a személyi kapcsolatok, amelyek megsemmisítettek minden helyes kezdeményezést vagy ezek nagy részét. "2 Az nem világos, Gellért ekkor mennyire volt tisztában azzal, hogy a rendszer pártállami jellege nem fog változni, tehát az általa javasolt alulról épülő szerveződés eleve kizárt. Hozzászólásának hatására a vitában felmerült egy 1950-1956 között elhallgatott, már a Kamarában is megoldatlan téma: a közös szervezetbe terelt színészek és színigazgatók érdekellentéte, adott esetben szembenállása. Pontosabban, hogy ezek a potenciális konfliktusok miként rendezhetők egyetlen szervezet keretein belül. , Török Zoltán: Félő, hogy ilyen megoldás esetében a régi Szövetség egyik legnagyobb hibája fog felelevenedni, mégpedig az, hogy a Szövetség nem a színészek Szövetsége lesz, mint ahogyan pillanatnyilag az - én ismertem a régit is és a mostanit is - hanem a színházak hatóságilag kinevezett vezetőinek szövetsége, vagyis majdnem azt lehetne mondani, hogy egy állami szerv, amellyel a színészek, mint munkaadóikkal állnak szemben egy másik platformon, egy másik szinten, ugyanúgy, amint a minisztériumban vagy saját színházaikban állnak szemben velük." Gellért egyfajta - nem biztos, hogy lehetséges - kiegyezést javasol színészek és színigazgatók között. Az átalakult formában évenként változó színházi vezetőséget, a döntéshozatalban színészek és színigazgatók paritását, valamint a társulat bizalmát élvező igazgatók kinevezését reméli. A forradalom idején a szövetség korábbi vezetői iránt a színészek körében megnyilvánuló ellenszeny, a forradalom brutális leverésének tapasztalata és a szovjet megszállás közegében Gellért alábbi elgondolása csak utópikusnak minősíthető. 4 Uo., 132. 43 Uo., 136.
