Seite 279 [279]
OCR
278 « III. Magänszinhäz-ellenes érvelés és gyakorlat Mikor a pártaktíva következő ülésén, 1951. augusztus 31-én a közgyűlés előkészítéséről tárgyaltak, elsősorban az agitáció formáiról esett szó: faliújságokról, népnevelőkről, villámújságokról, jelmondatokról. Nem tartották problematikusnak a közgyűlési hozzászólások előzetes megszervezését sem. Az 1951. szeptember 9-i titkári beszámolóból kiderült, hogy a színházszakmai szövetségekben szokásos, érdekvédelmi területen elért sikerekkel szemben mit könyveltek el a Színház- és Filmművészeti Szövetség eddigi tevékenysége legf6bb eredményeiként.? Megemlitették az 1950. szeptember 15-16. között megrendezett első Színházi konferenciát, az 1951. július 7-9. között tartott Vidéki színházi konferenciát, a Színház és Filmművészet című szakmai folyóirat megindítását, az eddig megszervezett 2 egésznapos konferenciát, 4 gyűlést, 14 fogadást, 40 szakmai előadást, 34 ankétot, 25 szakosztályülést, 31 értekezletet. A színház társadalmi szerepének átértelmezése, a repertoár és a játékstílus egységesítésére való törekvés és a szovjet kulturális transzfer felgyorsítása állt tehát a Színház- és Filmművészeti Szövetség első időszaka tevékenységének fókuszában. Ugyanezt a szellemet és célt képviselték a szövetség kiadványai, például a részletes, de elsősorban ideológiai szempontú kritikákat közlő Színház és Filmművészet. A Színház- és Filmművészeti Főiskola Tudományos Osztályával és a Magyar Szovjet Társaság Színházi Szakosztályával közösen adták ki az elsősorban tanulmányokat közlő Színházi tájékoztatót, mely 1951 októberétől Színház- és Filmművészeti Tájékoztató címen látott napvilágot. A BSZSZ nem jelentetett meg kiadványt. A sajtóban kommiünikék segítségével kommunikálta döntően a magánszínházak gazdasági helyzetével foglalkozó állásfoglalásait. A Színészújság, a Budapesti Színészek Szövetségének és a Budapesti Színészek Szövetsége Nyugdíjintézetének hivatalos lapja pedig, mely 1923 és 1931 között jelent meg, inkább általános tájékoztató, mint kritikai fókuszú volt. Sztálin haláláig a radikálisan átszervezett színházi élet irányítását magabiztosan felvállaló, az új elitet reprezentáló kommunista művészek által vezetett szövetség - a gyakran alkalmazott vita-forma ellenére - döntően egyirányú kommunikációt alkalmazott. A Színház- és Filmművészeti Szövetség mellett nem létezhettek más szakmai fórumok. Erről tanúskodik egy 1952. februári, a Népművelési Minisztérium iratanyagában található dokumentum, melyben értesítik a fővárosi színházak igazgatóit, hogy a színészek, illetve a színházak és a filmgyár művész-dolgozói számára a jövőben csak a Színház- és Filmművészeti Szövetség rendezésében tartható szakmai előadás." A rendezvényeken a minisztériumi és pártirányvonal által kijelölt 7 MNL OL MDP Agit. prop. O. 276. F. 89. cs. 396. őe. 28 MNL OL XIX-I-3-a 239. d. 8775/11-6-2/1952.
