Oldal 269 [269]
OCR
268 s III. Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat hattak a kapitalizmus légkörétől. Művészeinknek most meg kell tanulniuk látni a fényes tiszta napvilágnál. Ebben a helyzetben igen nagy szükség van a művészeti szövetségekre." Nevelés, ideológiai harc: ezek az új jelszavak, melyek egyike sem érdekvédelmi jellegű. , A művészeti szövetség egyik nagy föladata, hogy a színház, film és rádió művészeti dolgozóinak szocialista emberré alakulását elősegítse. A Színház- és Filmművészeti Szövetség ezeket a feladatokat csak az MDP iránymutatása nyomán, a többi művészeti szakszövetséggel szoros együttműködésben végezheti el." Az egymást váltó főtitkárok érvelésmódja jól jelzi az államosításhoz kapcsolódó szándékok kettősségét. Staudot az az értelmiségi elképzelés inspirálta, hogy ha a színházi működés megszabadul a profittermelés kényszerétől, az új művészi lehetőségeket nyit meg. Jákó Pált nem vették fel a Kamarába. Korai kapcsolata az illegális KMP-vel, emiatti letartóztatása mind afelé mutat, hogy őt elsősorban a számára lehetőséget nyújtó politikai közösséghez való hűség, az új társadalmi berendezkedés mindenáron való megteremtése, majd megőrzése motiválta. A színház feladatát az új társadalmi rend ideológiájának alátámasztásában látta. Művészi sikereiről nemigen tudunk, karrierje végig az állampárthoz kötődött, erről tanúskodik miskolci színigazgatói posztja, elnyert kitüntetései. Jákó a színházi pártkáder típusát jeleníti meg. Magam az államosítás hosszútávú következményeit a színházi és szakmai irányítás szintjén, az egész 1949-1989-es időszakra vonatkozóan a Staud által képviselt baloldali értelmiségi, illetve a Jákó által reprezentált kommunista pártkáderi attitűdök kapcsolódásaként, illetve időnkénti küzdelmeként tudom elsősorban értelmezni. 35 Sebestyén György: Megalakult a Színház- és Filmművészeti Szövetség, Színészek Lapja, 1949. augusztus-november, 6-8. 9. 36 Uo.
