Oldal 262 [262]
OCR
A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének szerepe... « 261 Feltételezése ugyanakkor szemben állt a korabeli magyar színházi alkotók nagyon változatos társadalmi beágyazottságával. Egy későbbi cikkében elismerni kényszerül a színházi szakma sokféle politikai beállítódását, mikor jelentős szakemberhiányra panaszkodik. , Mindazok, akik a színházpolitika irányításában részt vesznek, állandóan ezzel a szinte megoldhatatlannak látszó kérdéssel kerülnek szembe és sokszor a legjobb szándékok is megbuknak az emberhiányon. [...] A színészképzés reformja mellett tehát az új magyar művelődéspolitikának gondoskodnia kell arról, hogy jó színigazgatókat és kitűnően képzett színházi gazdasági embereket is neveljen." A Színházban megjelent egyik utolsó cikkében, megint csak egy korabeli sajtókampány részeként Staud — Gáspár Margit ideológiai alapú operettreformjának elveit hangoztatva — a régi , burzsoá? librettók átírása mellett érvel. Itt is azt a logikát követi, ami a politikai átalakuláshoz - ami Magyarországon nem spontán, hanem a szovjet hadsereg hatására ment végbe — automatikusan művészi stílusváltást kapcsolna. , Nyilvánvaló tehát, hogy nem a műfaj haldoklik, hanem csak az operettszerzők kerültek válságba. Valószínűleg nem találták még meg azokat az új tartalmakat, amelyekkel ezt a népszerű színpadi formát a kor követelményeinek megfelelően meg lehet telíteni és aktuálissá lehet varázsolni. [...] Meggyőződésünk, hogy az operett meg fog újhodni az új társadalomban és megnemesedett tartalommal fogja továbbra is betölteni fontos színházi hivatását." Folytathatnánk a sort, de ennyiből is megállapítható, hogy Staud 1945-1948 között lankadatlanul egy színházi működési és irányítási reformot készít elő. Mindennek fényében meglepő az a minden bizonnyal politikai indíttatású fordulat, amelyről 1958-ból származó önéletrajzában számol be: 5 A felszabadulás után 1945 márciusában a Nemzeti Bizottság a színházi dolgozók központi Igazolóbizottsága elnökévé nevezett ki, az év májusában pedig a színészek egyhangúan az újonnan alakult Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének a főtitkárává választottak meg. 1945 őszén a Minisztérium még a Színművészeti Főiskola dramaturgiai tanszékének vezetésével is megbízott. Mindhárom tisztemben igyekeztem a legbecsületesebben helyt3 Staud Géza: Nincs ember, Színház, IV. évfolyam, 1948. 9. 3. A Staud Géza: Az operett válsága, Színház, IV. évfolyam, 1948. 14. 1.
