Oldal 260 [260]
OCR
A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének szerepe... e 259 Optimizmusát azonban az 1949 után született, a fenti recept szerint komponált művek ritkán igazolták. A magánszínházi működés további elemeit kritizálva, Staud a háborút követőn nagyobb létszámú törzstársulat szerződtetését várná el a lebombázott Pesten az adósságokkal, inflációval küzdő igazgatóktól. , Művészi szempontból az együttes, vagyis az állandó jellegű társulat lehetőséget nyújt arra, hogy a színigazgató egységes szempontú műsorpolitikát valósítson meg, a tagok az állandó munkában való összetörődés folytán művészi hagyományt és stílust alakítsanak ki, a társulat zárt egységében megismerjék egymás értékeit és hibáit, és így fejlődési lehetőségnek nyissanak utat" Művészszínházi szempontú, önmagában helytálló érvelése azonban az adott kontextusban a színészi jogok korlátozásához szolgáltat muníciót, a szerepre szerződő sztárok lehetőségeit szűkítené: »Vezetd szinészeink egy része nem szerződött egyetlenegy színházhoz sem, válogat a szerepekben, magatartásával befolyásolja a színházak műsorpolitikáját és igen magas gázsi követeléseivel mérhetetlen terheket rak a színházak vállára. Az új kollektív szerződésnek feltétlenül magába kell foglalnia olyan előírásokat, amelyek megakadályozzák a szabadon értelmezett vendégjátékokat és rá kell szorítania minden színészt arra, hogy valamely színházhoz állandó tagként szerződjék. [...] Lehet, hogy ez a megoldás néhány egyéni érdeket sérteni fog, de mégis elkerülhetetlen, mert a magyar színházi kultúra és a színészet egyetemes érdeke szükségessé teszi." A kollektivista szemlélet korabeli előretörése sok, a fentihez hasonló, a művészi szabadság korlátozását megideologizáló cikket szül. Egy másik írásában a lehetőségek közt korábban szabadon válogató sztárokat, akikre a magánszínházak bevételközpontú repertoárpolitikája tényleg nagyban épült, Staud csak azért okolja kisebb mértékben e teátrumok 1945 utáni rossz helyzetéért, hogy helyettük a színházi ügynököket, ügynökségeket hibáztathassa — gyászos jövőjüket előrevetítve. , Az ügynökségek működését tehát a színházak anyagi biztonsága, a szociális igazság és művészet érdekében feltétlenül meg kell szüntetni és ezzel meg fognak szűnni a sztárrendszer visszásságai is." A színházi 7 Staud Géza: Az együttes felé, Színház, II. évfolyam, 1946. 2. 3. ® Uo. » Staud Géza: Valami a sztárok mentségére Színház, II. évfolyam, 1946. 41. 17.
