Oldal 259 [259]
OCR
258 s III. Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat vagy korbáccsal, de mindig szeretettel. Ez a lap erre a feladatra vállalkozott. Irányítani akarja a színészt és vezetni akarja a közönséget." E nevelői attitűddel rója meg az 1945 után hirtelen megjelenő új követelményeknek nyíltan ellent nem álló, az infláció miatt is igen bizonytalan pénzügyi helyzetű magánszínházi bérlőigazgatókat, akik szerinte értéktelen darabokat tűznek műsorra. , De most már nem elégszünk meg ígéretekkel, lássuk a tetteket is. Hét évig voltunk elzárva a nagy művészi alkotásoktól. Hét évig vártunk a szabadszellemű darabokra, a magyar írók nyíltan elmondott mondataira." Staud 1945-1948 közötti írásaiból egy a magánszínházi szféra működtetői elleni támadássorozat rajzolódik ki. A színházi viszony majd" minden eleme terítékre kerül. A repertoárok összeállításából a politikai elköteleződés jeleit hiányolja: , A nagypolitika törvényszerűségei érvényesülnek a színházak műsorpolitikájában is. Tervszerűség, világnézet, rendszer és messzire vetett tekintet nélkül a színpadokon is legfeljebb vegetálásról lehet szó." Az egyes drámamodéellek érvényességét is az osztályharc felől látja értelmezhetőnek. Egyenes összefüggést tételez a társadalmi rendszer átalakulása és az érvényesnek, korszerűnek tekintendő drámatípusok változása között. , A polgári társadalmi rend összeomlóban van s helyét a világ minden táján egy szocialista rend foglalja el. Ez az átalakulás természetesen a művészetben, elsősorban az irodalomban érezteti hatását. [...] a polgári dráma kétségkívül utolsó éveit éli. Nem érdektelen az elmúlás pillanatait végigkísérni, mert ritkán jut embernek osztályrészül, hogy történelmi korszakok válságos perceit figyelhesse meg." Egy a szocialista realizmushoz igen közel álló, korszakváltó, társadalomkritikus dramamodellt jövendöl és ajánl a színházak számára. , Mindenképpen meg fog azonban nyilatkozni a jövő drámájában az új ízlés. Ez az ízlés, mivel minden valószínűség szerint határozott világnézetre támaszkodik, nem lesz eklektikus és megbocsátó. Meg fogja tagadni a múltat és a múlt alkotásait, ahogy a középkor megtagadta az ókort, és ahogy a renaissance megtagadta a középkort. A történelmi anyag helyét elfoglalják a jövő társadalmi problémái." 2 Uo. 3 Staud Géza: Letelt a tiirelmi idö, Szinhaz, I. evfolyam, 1945. 3. 11. “ Staud Géza: A magänszinhäzak müsorpolitikäja, Szinhaz, I. évfolyam, 1945. 14. 12. s Staud Geza: A polgäri dräma välsäga, Szinhaz, II. évfolyam, 1946. 24. 14. Staud Géza: A jövő drámája, Színház, II. évfolyam, 1946. 25. 3.
