Oldal 257 [257]
OCR
256 e III. Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat hangsúlyt kaptak a színészszakszervezet főtitkárának, a szociáldemokrata párthoz közel álló Staud Gézának a Színház című lapban közzétett vélekedései a színházi élet követendő irányairól." Megfellebbezhetetlennek tűnő megállapításainak felidézésével nem célom háború előtti, illetve 1957 utáni impozáns színháztörténeti munkásságának átértékelése. Azt kívánom csupán jelezni, hogy baloldali értelmiségi reformdiskurzusa milyen érvrendszerre épült, majd ehhez képest milyen elvek és módszerek mentén ment végbe az államosítás, s az miként hatott Staud pályájára. Azt, hogy 1945 után több színházi irányító poszton is helyzetbe került, rendezői tanulmányai, kritikusi felkészültsége mellett politikai bátorsága is indokolhatta. A Színművészeti és Filmművészeti Kamara közlönye, a Magyar Színészet két cikkben is támadta Staudot." Egyik írása miatt ki is akarták zárni a szervezetből, majd egy - a Kamara működésének törvényességét firtató - cikkére voltak kénytelenek reagálni a lapban. Kevesen vállaltak efféle nyílt konfrontációt a Kamara vezetőségével 1938 után. A Staud által szerkesztett, széles közönségnek szánt, 1945-ben induló Színház programadó írása küldetéstudattól fűtve és egybemosva utasítja el az 1920 utáni magánszínházi korszakot és a Kamara faji alapú jogfosztó intézkedéseivel fémjelzett időszakot: , Az elmúlt korszak elposványosította színházi életünket. A művészek nagy részét lekergette a színpadról, elhurcoltatta vagy megölette. A gyűlöletet támasztó propaganda szolgálatába állította a színházat, és így lefokozta művészi rangját. Műsorpolitikájával, sztárkultuszával és hálószobatitkokban vájkáló színházi sajtójával a kispolgári ízlés alantas ösztöneit szolgálta ki. Idegen elemekkel telítette művészi vérkeringésünket és a színjátszást a politikai prostitúció karjaiba kergette. De elmúlt. Az egész rendszert elfújta a történelem. Az öntelt képzeletből született eszmetákolmányok összeomlottak, és maguk alá temették törpe óriásaikat. Ha visszanézünk rájuk, csak undort, megvetést és gyűlöletet érzünk. Eltaszítjuk magunktól és megtagadjuk őket. Nincs többé közünk hozzájuk. Szabadok vagyunk." § Staud Geza egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. Oklevelet szerzett Hevesi Sándor rendezői tanfolyamán, szerkesztette A Színpad című folyóiratot. 1941-1944 között a Madách Színház dramaturgja volt. 1945-1948 között a Színház című hetilap szerkesztője. 1957-től nyugdíjazásáig az Országos Színháztörténeti Múzeum, illetve a Színháztudományi Intézet főmunkatársa és a Gondolat Könyvkiadó szerkesztője volt. 7 Valasz a Magyar Szemlének, Magyar Színészet, VI. évfolyam, 11. szám 1942, november 7., és Magyar Színészet, V. évfolyam, január, 8. § " Staud Géza: Búcsú és üdvözlés, Színház, I. évfolyam, 1945. 1. 3.
