Oldal 252 [252]
OCR
A Színművészeti és Filmművészeti Kamara (1939-1944) terveinek... « 251 Szembetűnő az elitváltás szándéka is: a fővárosi színházi élet irányításában korábban legbefolyásosabb Budapesti Színigazgatók Szövetsége vezetőségéből senki nem került be a Kamara választmányába.? Az addig szabad pályának minősülő színészet szabályozásában is szaporodtak az adminisztratív, vallási, majd faji alapú korlátozó rendelkezések. A Magyar Színészet 1939. május 18-i számában megjelent írás a második zsidótörvényt interpretálva hangsúlyozza, hogy , zsidónak tekintendő személy ezek szerint igazgató, művészeti titkár, rendező stb. egyáltalán nem lehet, még akkor sem, ha kamarai tag az illető." A zsidónak minősülő alkalmazottak számát végül 6%-ban maximálták. A Magyar Színészet rendszeresen közölt a Kamara-tagságon belüli keresztény-zsidó arányszámról tudósító táblázatokat. Nyilvánosságra hozta, hogy kit vettek fel a zsidó tagok névjegyzékébe: természetesként állítva be a vallási, faji alapú korlátozást. A színház új feladatát a társadalom , egységbe forrasztásában" látták. Németh Antal, aki 1935 és 1944 között a Nemzeti igazgatója volt így fogalmazott: , A kultúra munkásainak feladata, hogy a szétzilált, különféle élet és műveltségi osztályokra szaggatott nemzeti társadalmat a színház közös művészi élményén keresztül új jövőt jelentő, de a múlttal szervesen összefüggő nemzeti szellemben egyesítsék." 1950 után a kommunizmus felépítése lett volna a társadalmat összekapcsoló közös feladat. Az utópikus célhoz azonban mindkét esetben jogfosztó korlátozásokon át vezetett az út. Ezek végrehajthatóságát szolgálta a Kamara időszakában a tagokra háruló adminisztrációs kötelezettség. A jelentkezőknek származásukat igazoló okmányokat kellett beadni. A korszak szlogenje a Színházi átállítás volt. Újhelyi József e címet viselő írásában a korábbi pesti színigazgatók befolyásának megtöréseként üdvözli az 1941. augusztusi, 6.020/1941. M. E. sz. a színházi vállalatokkal (üzemekkel) kapcsolatos gazdasági kérdések tárgyában kiadott rendeletet, mely végképp megakadályozta, hogy a zsidótörvények által kiszorított, évtizedes gyakorlattal rendelkező színigazgatók, bizonyos üzleti konstrukciók révén továbbra is befolyással bírjanak színházukra." Pedig szakértelmükre szükség lett volna, hiszen a Kamara-vezetőség sokszor naiv elképzeléseinek a komplex problémákat produkáló színházi gyakorlattal való ütközése gyorsan világossa tette a radikalis reformelképzelések végrehajthatatlanságát, amit Kiss Ferenc is belátni kényszerült: A Budapesti Színigazgatók Szövetsége végrehajtó bizottságának tagjai az 1937. május 18-i tisztújítás után: Roboz Imre, Wertheimer Elemér, dr. Bárdos Artúr, dr. Bródy Pál, Föld Aurél, Roboz Aladár, Erdélyi Mihály, dr. Herman Richárd. Galay Béla: i. m. 7 " Németh Antal: A százötvenéves magyar színészet, Magyar Színészet, II. évfolyam, 1940/11, 2. Újhelyi József: i. m.
