OCR
250 s III. Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat , Ugyancsak távirati úton nyilvánítsuk hálás köszönetünket vitéz Imrédy Béla miniszterelnök úr, gróf Teleki Pál kultuszminiszter úr, valamint Hóman Bálint nyugalmazott miniszter úr excellenciájukhoz; ugyancsak Zsindely Ferenc államtitkár úr, Jaksovitzky Károly miniszteri osztályfőnök úr őméltóságaiknak azért az úttörő, lelkes, kitartó munkálkodásért, amellyel lehetővé tették, hogy a magyar színészet és filmgyártás ebben az egész világot átformáló harcos korszakban egy új, szebb jövő reményében induljon új célkitűzések felé." A Kamara vezetése - elitváltási törekvése mellett - elsősorban a politikai támogatással megvalósíthatónak remélt színészi (munkavállalói) érdekvédelmet ambicionálta. A színészek életfeltételeinek javítása mindhárom vizsgált reformidőszakban prioritás volt, és értek is el eredményeket ezen a területen. Ugyanakkor a Kamara esetében az alábbi, szociális célúnak elgondolt intézkedések magánszínházi kontextusban csak részben valósulhattak meg. „A legközelebbi jövőben már szó sem lehet az antiszociális kilenc hónapos szerződtetésekről. Természetesnek tekintjük azt is, hogy a jövőben minden színháznak önálló, egész társulatot kell szerveznie, vendégszereplések csak elvétve és csak a Kamara választmányának előzetes beleegyezése után legyenek adhatók." A Kamara tehát korlátozni kívánta a versenyt, átvállalva a színházi szférát érintő döntési jogokat. A területet addig vezetők kizárásával új, elképzelésük szerint a munkavállalók szempontjából igazságosabban működő vállalatokat vizionáltak. Átírták volna a pesti színházi ipar évtizedek alatt kialakult, politikai és gazdasági változásokhoz jórészt adaptálódni képes szervezeti, érdekegyeztetési rendszerét is. 5 A szükséges anyagi javak megszerzése céljából tehát a Kamara keretében felállítandók a következő jövedelmet hozó vállalatok: színházi ügynökségek kizárólagos joggal, amelyek majd aránylagosan kevesebb százalékot kérnek a Kamara tagjaitól, mint a mai magánvállalkozások - a fennmaradó jövedelem természetesen a Kamaránké. [...] Színházi jegyiroda szintén csak egy legyen, színházi jegyeket eladni, vagy biztosítani csak a Kamara jegyirodája illetékes." 2 N. N.: Kiss Ferenc beszéde, Magyar Színészet, I. évfolyam, 1939. 1, 3. 3 Uo., 5. 4 Uo., 5.