Oldal 240 [240]
OCR
Színházi , átállítás" - a pesti magánszínházi mező önszabályozó... s 239 , Azok, akikre e törvény kedvezőtlenné vált, minden irányban megpróbáltak ellenkezni és kígyót-békát kiabáltak ránk. S ha a Kamara, a választmány határozatának végrehajtását kérte tőlük, nem restelltek bennünket felsőbb hatóságainknál bepanaszolni, kikkel azt iparkodtak elhitetni, hogy a Kamara ugynevezett »szinhdzi diktaturdra« torekszik.”” A Kamara irányítói tehát érzékelték, hogy a színigazgatók esetenként átnyúltak a fejük felett. A közlönyből kiderül a BSZSZ-nek, illetve zászlóshajójának, a Vígszínháznak azon (sikeresnek nem bizonyuló) törekvése is, hogy belülről befolyásolja a kamarai döntéshozatalt. A színművészeti főosztály választmányának tagja volt Harsányi Zsolt, a Vígszínház igazgatója, a művészeti ügykezelők szakcsoportjának pedig Hegedűs Tibor vígszínházi rendező. A színművészeti tanács tagja lett Gerster István, a Vígszínház titkára. Ugyanakkor feltűnő, hogy a BSZSZ korábbi végrehajtó bizottságából senki nem került a Kamara döntéshozói közé. Az 1940. januári számban Kiss Ferenc elnök tovabbra is az ,,atallitassal” szembeni ellenállás erejére panaszkodik: , ilyen harcos esztendőt hiába keresnénk az elmúlt idők történetében, mint a Kamara felállításának, a magyar nemzeti színjátszás átszervezésének esztendeje." A BSZSZ-t a Kamara legyőzni végül csak jogalkotási segítséggel tudta, a már említett 1941. augusztusi, a színházi vállalatokkal (üzemekkel) kapcsolatos gazdasági kérdések tárgyában kiadott rendeletbe foglalt tiltásokkal, fenyegetésekkel: , Budapesten működő színházi vállalat (üzem) céljára szolgáló helyiség és az ahhoz tartozó berendezés (felszerelés) használata tárgyában kötött szerződésben a bérbeadó haszonrészesedést sem a maga, sem más számára ki nem köthet." Újhelyi József Színházi , átállítás" című írásában kifejezetten a pesti színigazgatók maradék befolyásának megtöréseként üdvözli a rendeletet: , Megtörtént az, amire a jobboldali közvélemény oly régóta vár: a pesti szinházak végre keresztény kézbe kerültek. [...] most végre sorra került a színigazgatói front is. Ez az utolsó volt a legnehezebb. Itt repültek a legzordabbul a petárdák. [...] Még a legbennfentesebbek sem hitték el egészen az utolsó pillanatig, hogy egy begyepesedett balhit megdőlhet, hogy az a szinte beszuggerált állítás, hogy szinhdzat »csak ezek az emberekc tudnak csinálni, eltűnhetik egy szelfuvallatra.”” 74 N.N.: Kiss Ferenc beszéde, Magyar Szinészet, I. évfolyam, 1939. 9, 3. 7 Kiss Ferenc: Boldog és megelégedett Üjesztendôt!, Magyar Színészet, II. évfolyam, 1940/1. 1-2. Budapesti Közlöny, 184. szám. 1941. aug. 14. 3. 7 — Újhelyi József: i. m. 1.
