Oldal 235 [235]
OCR
Szakcsoport Összes Ebből zsidónak | % | Felvehetö: % taglétszám: tekintendő: III. 243 14 5,76 2 0,82 Művészeti ügykezelők IV. 149 8 5,37 5 3,36 Igazgatasi ügykezelő V. 646 35 5,42 6 0,94 Művészi 149 2 1,35 - 0,76 segédszemélyzet 795 37 4,65 6 Összesítve: 2586 126 4,87 21 0,81 Forrás: Magyar Színészet, II. évfolyam, 1940. 9, augusztus, 5. A BSZSZ-tisztikar karikatúrán szereplő tagjai tehát kikerültek a társadalmi nyilvánosságból. Kérdés, hogy hatósági- és sajtókapcsolataik révén meddig őrizték meg háttérbefolyásukat, milyen jogi megoldásokat találtak az általuk irányított, adott esetben finanszírozott magánszínházak ügyeinek befolyásolására. A remény egy különálló színigazgatói érdekképviselet visszaállítására 1940 májusában bukkant fel, mikor a hatóságok a szervezeti problémákkal küzdő Kamara átalakítását tervezték. Erre reagálva a pesti magánszínházak újonnan koncessziót nyert igazgatói -— Losonczy Dezső, az Andrássy- és Magyar Színház igazgatója, Sereghy Andor, a Fővárosi Operettszínház igazgatója, Erdélyi Mihály, az Erzsébet-Józsefvárosi- és Kisfaludy Színház igazgatója, Patkós György, a Belvárosi Színház igazgatója, Kőváry Gyula, a Pódium Kabaré igazgatója, Harsányi Zsolt, a Víg- és Pesti Színház igazgatója — május 2-án előterjesztést küldtek az új vallás- és közoktatásügyi miniszternek, Hóman Bálintnak.? A BSZSZ korábbi pontos Kamara-diagnózisára utal, hogy az új igazgatók ugyanazt, sőt gyakran ugyanabban a megfogalmazásban kérték, mint az egykori színigazgatói tisztikar. Munkaadók és munkavállalók arányos képviseletét a szervezetben, a színművészeti főosztályon belül a vidéki és budapesti színészet ügyeinek szétválasztását. Megkérdőjelezték a Kamara döntéshozóinak színházgazdasági kompetenciáját, ezért az ügyvezetés gazdasági problémáival, az alkalmazottak és munkaadók közti jogviszony szabályozásával foglalkozó szakbizottságok létrehozását igényelték. 63 OSZK SZT lrattár BSZSZ iratai 223/3224.
