Oldal 228 [228]
OCR
Színházi , átállítás" — a pesti magánszínházi mező önszabályozó... s 227 színház saját, vagy legalábbis nagyon hosszú időre bérelt épületben játszik, sokkal nagyobb tőkét dolgoztat és aránytalanul nagyobb kockázatot vállal. A legtöbb vidéki színház viszont több városból álló kerületben működik, ezek között nyári állomással is rendelkezik és így a 12 hónapos szerződés kérdése (amelyre különben még másutt részletesebben rátérünk), a vidéki színházakkal szemben egészen más elbírálás alá esik. Azok a különbségek, amelyek a fővárosi és vidéki színészet között mutatkoznak és azok a sajátos körülmények, amelyek között dolgoznak, más-más érdeket jelentenek. Így a kamarai életben a fővárosi és a vidéki színészet ügyének szétválasztása mindegyik csoportnál eredményesebb és céltudatosabb munkára vezetne és technikailag is célszerűbb lenne ez a megoldás. Mindezeknek tiszteletteljes előrebocsátása után a tervezet egyes pontjaira vonatkozólag észrevételeinket a következőkben vagyunk bátrak előterjeszteni. [...]”* Ezután a BSZSZ-vezetőség hosszú és releváns kommentárokat fűz a tervezet egyes pontjaihoz, jogi segítséget is nyújtva, mondatok kihúzását vagy átfogalmazását javasolva. Reziliens szervezetként, a fővárosi kulturális életben addig betöltött szerepükhöz ragaszkodva, a hatóságokkal való korábbi partneri viszonyhoz kívánnának visszatérni. Maga a 120 paragrafusból álló hatósági tervezet a gyakran tényleg kiszolgáltatott színészek és vidéki színházcsinálók sok vágyálmát tartalmazta. A BSZSZ-vezetők a fővárosi működési gyakorlat felől cáfolják az utópikus terveket. Maga a 6.090/1938. M. E. sz. rendelet a Színművészeti és Filmművészeti Kamara felállítása tárgyában, mely a Budapesti Közlöny 1938. augusztus 28-i számában jelent meg - úgy is, mint a BSZSZ-vezetők érveire adott negatív reakció -, újabb fordulópontot jelentett a tisztikar lojalitásstratégiájában. Konstatálniuk kellett, hogy átgondolt és munkát nem megspóroló akciójuk, értelmes kommunikációra felhívó levelük, mely a tervezett rendelet majd" minden pontjához fűzött szakmai tapasztalatokra épülő megjegyzést, az adott politikai helyzetben hatástalan maradt. A színigazgatók tanácsait figyelmen kívül hagyó rendeletre reagálva Herman Richárd, a BSZSZ vezetőségi tagja augusztus 30-án magánlevelet írt az örök optimista Roboznak. Ebben már nem az aktivitás, hanem a lemondás hangjai erősek. Érzékelteti, hogy nemcsak vezető szerepét vesztette el a BSZSZ a pesti magánszínházi szektorban, hanem feltehetőleg az eddigi működés folytathatóságának lehetőségét is. Hiszen az érdekegyeztetés korábbi szervezeti keretei éppen megszűnőben vannak. Azért különösen fontos ez a dokumentum, mivel kivételesen a szövetségi vezetők közti személyes viszonytis láttatni engedi. Pont abban a pillanatban, mikor az addigi tevékeny53 Uo.
