OCR
Színházi , átállítás" - a pesti magánszínházi mező önszabályozó... « 223 is fontos volna, hogy ne adjunk céltáblát esetleges tamadasnak.”*' A BSZSZ kontra Kamara, Budapest kontra vidék szintjén értelmezhető konfliktus tehát ízlések harca is. Más képet látna szívesen önmagáról a színpadon a vidéki néző, és mást a Vígszínház közönsége. Az augusztus 8-i végrehajtó bizottsági ülésen kiderül: az igazságügyi miniszter megküldte ugyan véleményezésre a BSZSZ-nek a Kamara tervezetét, de a színigazgatók csak augusztus 15-ig tehetnek erről észrevételt. Ez a rövid határidő is arra utal, hogy a hatóságok nem tekintik többé partnernek a színigazgatókat az új érdekvédelmi szervezet kialakításában (sem). A megküldött javaslat láttán Roboz - legalábbis kollégái körében - nem leplezi csalódottságát: ,a rendelet ebben a formájában teljességgel lehetetlenné teszi a színházak zavartalan vezetését."? Felborulni látszik tehát az érdekelt feleket képviselő szövetségek választott vezetőségeinek tárgyalásaira, kölcsönös kompromisszumaira, a változó, sok komponensű kulturális kontextushoz való alkalmazkodási törekvésére épülő gyakorlat, ami 1918-tól meghatározta a fővárosi magánszínházak működését. E borús konklúzió ellenére, augusztus 12-én a BSZSZ-vezetőség újra releváns szakmai érvekkel operáló, a korábbinál még részletesebb előterjesztést küld Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Itt is célszerű hosszú részek idézése, hogy megérthessük a magukat az elitbe pozicionáló színigazgatók — a kereskedelmi szinházi működés logikáját feltáró - gondolkodásmódját, háttérmagyarázatait. Az elvi és gyakorlati megjegyzésekből álló kérvény első felét idézem. Ebben a színigazgatók nem vonják ugyan kétségbe nyíltan a hatóságok jogát korlátozó rendelkezések meghozatalára, de világosan rámutatnak a vállalkozói szabadsag ama minimumfeltételeire, melyek nélkiil a maganszinhazak képtelenek működni. Figyelemre méltó az az egység, szervezeti szolidaritás is, amellyel fellépnek: , Nagyméltóságú Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! A M. Kir. Igazságügyminiszter Úr őnagyméltósága megküldötte nekünk a Színművészeti és Filnművészeti Kamara felállításáról szóló rendelet előadói tervezetét, azzal a felhívással, hogy erre vonatkozó észrevételeinket közvetlenül Excellentiádhoz nyújtsuk be. Amidőn e megtisztelő felhívásnak készséggel teszünk eleget, legyen szabad a tervezethez néhány általános elvi megjegyzést fűznünk. I. A rendelet megalkotásánál nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a színházakat, az állami színházak kivételével, nálunk is, külföldön is,